~6.Rész~

2o13.12.12.

Másnap reggel kicsit fáradtan keltem fel. Eléggé keveset aludtam. Egész éjjel csak forgolódtam. Nem tudtam másra gondolni csak Ádámra....
És egyre inkább ráébredtem arra hogy érzek valamit iránta... Ahj...Nem tudom hogy mit tegyek... Ez marha jó mondhatom...De nem tudhatja meg. Nem szabad neki elmondanom.
A gondolkodásomból az zökkentett ki hogy valaki kopogott az ajtómon.
-Tessék?-szóltam ki.
-Bejöhetek??-hallottam meg a legeslegjobb barátnőm hangját.
Azonnal felkeltem és kinyitottam az ajtót majd Regina nyakába ugrottam.
-Regii.! Hát te hogy kerülsz ide? Na nem mintha nem örülnék neked.!
-Gondoltam átjövök és mehetnénk együtt suliba.-mondta nagy mosollyal az arcán.
-Háát nem tudom..lehet hogy Ádám megint kint fog várni a kapunk előtt.-mondtam és lesütöttem a szemem.
-Mi?? Mióta mentek ti együtt suliba??-nézett rám ledöbbenve.
-Háát tudod tegnap mikor mentem suliba és ott állt a kapunkban és együtt mentünk.
-Hát rendben.
-Na de semmi komoly.
-Biztos??
-Igen biztos.-mondtam. De tudta hogy hazudok.
-Na mondd el.!
-Hááát, tudod mentünk németre és bementünk...csak ketten voltunk bent és megkért hogy üljek az ölébe és csókolóztunk...és hát...le akarta venni a pólóm...
-HOGY MI VAN??
-Tudom....
-És te akartad volna??
-Háát igazából ezt sem tudom...mert szeretem meg minden de az egy osztályterem és mi van ha csak arra lennék jó neki hogy csak lefektessen??
-Igen..ez is igaz..
-Igen..Na de megyek lezuhanyzok felöltözök és mehetünk a suliba mert elkésünk.!
Elmentem lefürdeni, kicsit kisminkeltem magam de komolyan csak halványan és felöltöztem. Indulhattunk is. Lementünk a lépcsőn bementünk a konyhába gyorsan megreggeliztem elköszöntem anyuéktól és elindultunk a suliba.
5 perc sétálás után meg is érkeztünk.
Bementünk a suliba és felmentünk az osztályterembe. Ott letettük a cuccainkat és leültünk a helyünkre. Én a 2. padba Regi pedig a 2. padsor 2. padjába. Így szinte egymás mellett ültünk. Fél 9-re már majdnem mindenki itt volt, de Ádám még mindig sehol. Aggódtam érte mert ilyenkor már itt szokott lenni. Regi is látta rajtam hogy aggódok.
-Lili, baj van??-ijedt meg.
-Nem..nincs semmi. Csak aggódok Ádámért... ilyenkor mát itt szokott lenni.-szomorkodtam.
-Figyi ha ma nem is jön suliba akkor majd átmész hozzá és elviszed neki a leckét.-nyugtatott meg Regina.
-Rendben.-mondtam lehangoltan.
Végül már mindenki megjött és elkezdődött a tanítás. Nyelvtannal kezdtünk. Igazából semmi érdekes nemvolt az órán csak a szokásos: mindenki üvöltözött, ordibált, hülyéskedett. Csak a szokásos. Aztán volt egy matekom, törim, énekem, bioszom és egy németem. Németen viszont tök egyedül voltam mert Regi emelt angolos, én meg emelt németes vagyok. És rajtam kívül az osztályból csak Ádám emelt németes. Tehát tök egyedül voltam. De szerencsére túléltem. Mikor kicsöngettek gyorsan kimentem a teremből és felmentem a szekrényemhez, kinyitottam, felvettem a kinti cipőm és a kabátom, bezártam a szekrényem és elindultam haza. Vagyis Ádámhoz. Még mindig nem tudtam hogy mi a baja...Remélem ha ott leszek náluk legalább a szülei mondanak valamit.
10 perc séta után ott is voltam a házuk előtt. Oda mentem az ajtó elé és kopogtam. Pár perc múlva Ádám nyitott ajtót.
-Szia Lili.-ölelt meg.
-Szia te beteg kis gyerek.-gúnyolódtam.
 -Igen is beteg vagyok.-védte magát.
-Igen persze. Annyira vagy te beteg mint amennyire én föciből 5-ös.-viccelődtem.
-Ha nem hiszel nekem akkor nézd meg a torkom.-mondta majd kinyitotta a száját.
-Hmm tényleg piros.-mondtam mikor "megvizsgáltam" a torkát.
-Na látod mondtam én!-szidott le.
-Jól van na bocsánat.-sajnálkoztam mintha komolyan gondoltam volna.
-Jó megbocsájtok.-mondta és megint megölelt.
Bementünk a házba.
-A szüleid megint nincsenek itthon??-kérdeztem.
-Nincsenek..Megint elmentek valahova..-mondta. Tudtam hogy fáj neki de nem mutatta ki.
-Értem..Öhm oda adom a leckét. Oké??-mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Rendben.-mondta és megindult a szobája felé. Én pedig követtem.
Mikor bementem a szobájába láttam hogy ő már az ágyon ül. Azok a kék szemek...és a szőke haj...és azok a kis gödröcskék az arcán mikor mosolyog...Ahw. Megőrülök komolyan mondom...
A gondolkozásomat Ádám zavarta meg.
-Hahóó. Hallasz???-kérdezte.
-Öhm ja persze. Bocsi csak kicsit elmerültem a gondolataimban.-mondtam.
-Úgy hogy közben engem néztél folyamatosan és csavargattad a hajad??-mondta miközben sírt a röhögéstől. n meg éreztem ahogy az egész fejem piros lesz.
-Naa gyere ide. Tudod hogy szeretlek.-adott egy puszit az arcomra.
-Én is szeretlek.-öleltem olyan szorosan magamhoz mintha sosem akarnám elengedni. Ő is magához ölelt. Nem tudom hogy miért de a karjai közt biztonságban éreztem magam. Biztonságot nyujtott a jelenlétével.
-Na gyere oda adom a leckét!-elengedtem és leültem az ágyra és előpakoltam a cuccaimat.
Leült mellém és figyelte ahogy kiírom egy lapra a leckét. Nem tartott sokáig. Általában csak tanulnivalót adnak és nem olyan sok az írásbeli. Mikor készem lettem odaadtam a papírt Ádámnak és megnézte.
-Rendben köszi. Öhm kérdezhetek valamit?-kérdezte félénken.
-Persze! Mondd!-mosolyogtam rá.
-Szóóóval...Nem lenne kedved holnap filmet nézni itthon velem?? A szüleim holnap sem lesznek itthon.-kérdezte totál elpirulva.
-Persze az jól hangzik!! Akkor holnap rögtön suli után átjövök hozzád!-álltam fel az ágyról és indultam kifelé mikor megfogta a csuklóm és vissza rántott. Megint a karjai közt találtam magam.
-Szerinted hagylak így elmenni??-kérdezte kaján vigyor kíséretében.
-Hát te nagyon hülye vagy.-mosolyogtam rá.
-Tudom.
Megsimogatta az arcom és lágyan megcsókolt. Nem haboztam és rögtön vissza csókoltam. Kezdtem úgy érezni hogy többet érzek iránta mint barátság. Nem tudom hogy miért. Mikor belenéztem abba gyönyörű kék szemébe kicsit elpirultam.
-Akkor holnap?-mosolygott.
-Aham.
 Elengedett és lementünk az ajtója elé, elköszöntem tőle és elindultam haza. Egész úton kettőnkön gondolkodtam. Mi van ha komolyan csak azért kellek neki hogy lefektessen?? De nem. Az nem lehet..hiszen már 1000 éve haverok vagyunk. Na mindegy. A lényeg hogy holnap megyek hozzá filmezni.
Otthon megcsináltam a leckémet és tanultam is egy kicsit. Miután végeztem bekapcsoltam a gépem és felmentem facebookra. Rögtön rám írt az egyik legjobb barátnőm, Aliz. Imádom őt. Hétvégénként és szünetekben az egész napot átbeszéljük. De hétköznap is nagyon sokat beszélünk. Van mikor csak úgy a semmiről. És van mikor Ádámról. Ő az egyetlen aki igazán megért. A szüleimmel nem lehet ilyenekről beszélgetni. Ők folyton mindenből viccet csinálnak. Ezért nem szeretek velük ilyen dolgokról beszélni. Mert ők sosem értenek meg.
Na de mindegy. Most vissza a jelenbe.
Mint mindig most is beszélgettem Alizzal.
Másolom:
-Szia Lili.
-Szia Aliz. Mizujs?
-Semmi unatkozok. Veled?
-Semmi, most értem haza. Ádámnál voltam mert nem volt ma suliban és elvittem neki a leckét.
-Értem. De most már jobban van?
-Persze. Holnap megyek át hozzá filmet nézni.
-Biztos hogy jó ötlet ez???
-Igen az. Nyugi átgondoltam mindent.
-Hát rendben. Te tudod.
-Igen én.
Aztán tovább beszélgettünk. Igazából már nem volt semmi olyan érdekes témánk, de mi a semmiről is tudunk beszélgetni. Aztán olyan 10 óra körül elköszöntünk egymástól mert már mindketten eléggé álmosak voltunk és különben is másnap suli.
Kikapcsoltam a gépet és letettem az ágyam melletti íróasztalomra.

Itt egy kép a szobámról: 

És egy kép a húgom szobájáról:

Na de most már komolyan megyek aludni mert leragadnak a szemeim.