1. Díjam!

Sziasztok! Most nem új résszel jövök hanem legeslegelső díjammal!
Nagyon nagyon szépen köszönöm neked Coni!

Köszönöm a díjat Coni-nak♥

Szabályok:

Írj magadról 11 dolgot!

Válaszolj 11 kérdésre!

Tegyél fel 11 kérdést!

Küldd tovább 11 embernek! 

11 dolog magamról:

1. Nagyon szeretem a családomat és a barátaimat akik mindig mellettem vannak.

2. Kedvenc állatom a cica.

3. Kedvenc színem a lila. 

4. Ha megtehetném egész nap csak az ágyban lustálkodnék. 

5. Van egy srác aki nagyon nagyon tetszik. 

6. Nem nagyon vagyok az a kimondottam lányos lány. 

7. Szívesebben hordok csőgatyát és tornacipőt. Még nyáron is. 

8. Kedvenc bandám a One Direction!♥ 

9. Szőkés barna a hajam színe

10. Kékes zöld színű a szemem.

11.Legjobb barátnőm: Riaa♥

11 Válasz:

1.) Szereted a Little Mixet?

Igen nagyon!

2.) Hány blogod van?

Jelenleg 3.

3.) Kedvenc szám?

69♥

4.) Hal vagy hörcsög?

Hörcsög. 

5.) Szereted a telet?

Igen!!*--*

6.) Szereted a romantikát?

Nagyon!

7.) Szőke vs. Barna??

Mindenképp szőke!

8.) Magas vs. Alacsony?

Magyas!!*.*

9.) Kedvenc ruhadarabod?

Nem tudom.. mondjuk a csőgatya.

10.) Van fogszabályzód?

Nincs, de kéne. 

11.) Van testvéred??

Igen egy húgom. 

11 kérdés: 

1.Szereted a The Vampsot?

2. Ha lehetne egy kívánságod, mit kívánnál?

3. Ha bármelyik országba eljuthatnál, melyik lenne az?

4. Mi a legjobb barátnőd neve? 

5. Melyik szuperhős lennél a legszívesebben?

6. Milyen tanuló vagy? 

7. Milyen lenne a reakciód ha a szüleid adnának neked egy 1D koncertjegyet?

8. Van testvéred?

9.Kék vs. Barna szem?

10. Szőke vs. Barna?

11. Milyen filmeket szeretsz?

11 ember akiknek tovább küldöm:
1.  Forever Together 
2.  Dream?
3. Démonok között
4. Dirty lies
5. Alive
6. Szerelmem a testvérem
7. Never Leave You! 
8. ~The Story Of My Life~
9. Give Me Love
10. I need your love
11. Only You

~9.Rész~

Na meghoztam a 9.részt. Bocsánat hogy ilyen sokáig tartott csak hát ott van a suli+tanulás...stb. Jó olvasást.! És a kövi részt 2 komi után hozom!!
Timii xx 

Másnap már reggel 6-kor fent voltam, és néztem a szobám falát miközben azon gondolkoztam hogy Aliz eltitkol előlem valamit. Tudtam hogy ő még ilyenkor alszik ezért úgy döntöttem hogy majd később-olyan 9 órafele-majd felhívom. Mindenképpen meg kell beszélnem vele ezt a dolgot. Gondolkozásomból az zavart meg hogy valaki kopogott az ajtómon.
-Igen?
-Bejöhetek??-hallottam anya aggódó hangját.
-Persze.-ültem fel az ágyon.
Anya óvatosan kinyitotta az ajtót és belépett a szobámba. Oda jött az ágyamhoz, leült velem szembe, megfogta a kezem majd ez mondta:
-Tudom hogy baj van. Kérlek mondd el.-majd megsimogatta az arcom.
-Ahj...tudod hogy Aliz a legjobb barátom. És mégis eltitkolt előlem valamit, de még Regi sem tudja. Kicsit rosszul esik hogy nem mondta el. Mert eddig mindig mindent megosztottunk egymással.
-Kicsim...igazad van abban hogy el kellett volna mondania. De lehet hogy szándékosan nem mondta el, mert félt hogy Regi és te megharagudtok rá. Hagyd egy kicsit a dolgot, és ha majd készen áll arra hogy elmondja... akkor biztos vagyok benne hogy el fogja mondani. Na de most kérem vissza a mosolygós lányomat, menj fürödj le öltözz fel és gyere le enni. Van házid?
-Nem nincs Vagyis csak matek de azzal 2 perc alatt készen leszek.-mosolyogtam.
-Nagyszerű. Akkor evés után van egy kis meglepink nektek apával. Úgy hogy siessetek Renivel.-adott egy puszit és már ki is ment. Még gondolkoztam néhány percet aztán felálltam kiválasztottam egy egyszerű ruhát és elmentem fürdeni, tettem magamra egy kis sminket és lementem a konyhába ahol rajtam kívül már mindenki ott volt az asztalnál.
-Reggelt.-mosolyogtam halványan.
-Neked is!-jött oda hozzám a húgom és jó szorosan átölelt.
-Oké oké. Azért egy kis levegőt még hagyhatnál nekem.-csikiztem meg mire elengedett.
Leültem az asztalhoz és ettem néhány falatot, a többit már csak turkáltam. Még mindig nem tudtam rendesen enni.
-Szóval...akkor hova megyünk?-kérdezte izgatottan Reni.
-Hát...Aliz és Regi tudták hogy a mi kislányunk elfelejti mondani de a lányok eljöttek hozzám és mondták hogy lesz Ausztriában egy One Direction koncert amire meghívták Lilit is. És mivel MA van a koncert ezért elmehetnénk mi így együtt + elvisszük Alizt és Regit is.
Jesszus isten!! A koncert!! El is felejtettem hogy van van! De legalább a lányok elintézték.
-Tényleg a koncert!! Úristen bocsánat hogy elfelejtettem szólni. Csak tudtam hogy ha mondom akkor nem engedtek el. Így meg feleslegesen nem akartam szól.-mondtam szomorúan.
Nem voltam annyira oda a One Directionért de azért szerettem őket. Szerettem a srácokat és a számaikat is. Jó az is közre játszott hogy két totál Directioner barátnőm van tehát azért én is tudok ezt-azt. A húgom viszont nem lelkesedett nagyon az ötletért.
-Komolyan?? Most komolyan az lesz a mai programunk hogy 5 homokost megyünk el megnézni akik a színpadon nyávognak és több millió lány ezért sikítozik??-mutatta ki nemtetszését jólnevelt hugicám.
-Ha nem tetszik elvihetünk a mamához és este megyünk érted.
Tudtam hogy miért mondja ezt anya..mivel Reni mindennél jobban utál a mamáéknál lenni.
-Juhuu megyünk buzi koncertre!-mondta egy erőltetett mosollyal.


Már rég úton volt az egész "család" Ausztria felé. Mindenki elfoglalta magát. Regi, Aliz és én zenét hallgattunk. Természetesen One Directiont. A húgom is zenét hallgatott, csak nem tudom hogy mit. Igazából nem is érdekelt. Anya és apa beszélgettek mint mindig.

3 óra utazás után oda is értünk. Már csak a koncert helyszínét kellett megtalálnunk amit először tök könnyű dolognak tűnt, és végül azt a tök könnyű dolgot negyed óra keresés után találtuk meg. Aliz és Regi sikítozva szálltak ki a kocsiból. Én úgy hogy befogtam a fülem mert a 2 sikítozó Directioner barátnőimtől majdnem megsüketültem. Reni csak simám unott pofával kiszállt, anya és apa esküszöm mint a 16 éves tinik úgy viselkedtek. Már ott tartottam hogy letagadom őket, de komolyan. Mivel a két legjobb barátnőm jóvoltából a jegyeink az első sorba szóltak ezért anyuékat ott hagytuk mert ők már csak épp hogy az utolsó sorba kapta jegyet.

Fél óra sikítozás és kiáltozás után elkezdődött a koncert. És igen mikor megláttam a srácokat a dobhártyám is majdnem kilyukadt. Gondolom azt már mindenki tudja hogy miért. A legelső dal amit énekeltek, az a WMYB volt. Ez volt a legeslegelső dal amit tőlük hallottam. Mondanom sem kellett hogy ordítottam a szöveget és közben természetesen ugrándoztam is. Ugyan így tett 2 legjobb barátnőm is. A következő szám a BSE volt. Ez is ismertem. Igaz az új albumukról csak a BSE-t és a SOML-ot ismerem de majd a többit is meghallgatom mert nagyon jó volt a többi is. Na majd otthon utána nézek.

Mikor az utolsó számnak is vége lett egy kicsit elszomorodtam. Nagyon jól éreztem magam és igazából nem nagyon bántam meg hogy eljöttem. A lányokkal arra készültünk hogy akkor most megpróbálunk autogramot szerezni a srácoktól ami, valljuk be nem lesz egy könnyű feladat. De arra az elhatározásra jutottunk hogy mi akkor is AKARUNK AUTOGRAMOT ÉS MEG IS FOGJUK SZEREZNI!! Tehát a mi okos kis eszünkhöz híven kegyetlenek voltunk és nem ismertünk kegyelmet ami nálunk azt jelentette hogy félrelöktünk mindenkit és nem érdekeltek a trágár megjegyzések, volt akiknek bemutattunk és mi le is tudtuk ennyivel a dolgot.
2 lány volt előttünk és utána mi következtünk. A szívem a torkomban dobogott mikor megláttam őket. Igen. Igazuk volt a lányoknak. Élőben sokkal de sokkal szexibbek mint képeken. Egyszerűen szívdöglesztőek. Na de vissza a valóságba. Mi következtünk. Mikor eléjük értünk a barátnőim szó szerint lefagytak.
-Jól vannak?-kérdezte a magad göndör hajú.
-Öhm..szerintem igen, de már nem vagyok benne biztos.-mondtam remegő hangon mert azért mégiscsak Harryvel beszélgettem. Bár nekem nem volt kedvencem, én egyformán szerettem őket.
-Hogy hívják a barátnőidet?-jött oda hozzám Niall.
-A barna hajút Aliznak, és ezt a kis rózsaszín hajút pedig Reginek.-mondtam viccelődve hogy egy kicsit oldjam a hangulatot. Adtak a lefagyott barátnőimnek egy-egy autodrammot mire elmosolyodtak és megölelték őket majd képet is csináltak a srácokkal. Na vérge.-gondoltam magamban. Már azt hittem hogy sosem lesznek normálisak. Már csak én voltam hátra.
-És téged hogy hívnak?-mosolygott rám Niall.
-Lili.-mosolyogtam.
-Szép neved van.-kacsintott.
Totál elpirultam, remélem nem látszott.
-Na és..van barátod??
-Igen, van.
-Oh hát kár. Azért itt van a számom ha esetleg..szóval érted.-mondta egy perverz mosoly kíséretében.
Ezután leírta a papírra a számát ahol az aláírások is voltak és a kezembe nyomta. Én is csináltam velük képet és amilyen gyorsan csak tudtam leléptem. Hát mondhatom ez egy kicsit fura volt. Igaz Niall aranyos meg minden de nekem akkor is van barátom akit szeretek.
-ÚRISTEN!! MOST JÓL LÁTTUK REGIVEL HOGY NIALL HORANNAK BEJÖSSZ VAGY CSAK KÉPZELŐDTÜNK???-sikítozott Aliz.
-Fogd be Aliz!! És erről egy szót se SENKINEK!! FŐLEG ÁDÁMNAK NE!! 

~8.Rész~

Sziasztok. Meg hoztam a 8.részt. Sajnálom hogy csak most hoztam de hát eléggé elfoglalt voltam. De meghoztam a kövi részt!♥ A kövi részt pedig 2 komi után fogom hozni!
Jó olvasást! 
Timii xx 


Reggel -kivételesen- úgy keltem fel hogy nem voltam fáradt. Az első amit megnéztem az az óra volt ami 12:30-at mutatott. Imádok hétvégén ilyenkor felkelni. Óvatosan kimásztam az ágyból mert még Ádám aludt és nem akartam felkelteni. Lementem a konyhába olyan halkan ahogy csak tudtam és csináltam magamnak egy tejeskávét. Miután megittam csináltam magamnak egy szendvicset. Ezzel le is tudtam a reggelit. Gondoltam meglepem az én szőke hercegemet és csinálok neki reggelit. Kivettem a hűtőből a tojásrántottához szükséges dolgokat, elővettem egy serpenyőt és a fűszereket és neki álltam a reggelinek. Arra lettem figyelmes hogy valaki átkarolja a derekam. Mikor megfordultam a tengelyem körül, egy imádni valóan édes, kék szemű fiút láttam.
-Jó reggelt!-csókoltam meg.
-Neked is.-puszilta meg a nyakam.
-Mit csinálsz?
-Neked reggelit.
-Köszönöm Lilim. Imádlak.
-Tudom.-mondtam nagyon szerényen.
-Addig csinálok egy kávét. Kérsz?-mosolygott.
-Nem köszi. Már ittam.-mosolyogtam vissza.
Mikor készen lettem a reggelivel kiöntöttem egy tányérra és oda adtam Ádámnak.
-Nincs kedved ma elmenni sétálni?-néztem rá boci szemekkel.
-De. Az jó lenne.
-Oki akkor felmegyek és felöltözök! 2o perc és jövök.
Meg sem vártam míg Ádi válaszol hanem egyből felszaladtam, becsaptam magam mögött az ajtót és a szekrényem elé szaladtam.

A ruha amit választottam:

Egyszerű és szép. Pont tökéletes. Még raktam magamra egy halvány sminket és lementem a konyhába. Ádám még mindig ott ült és szokás szerint a telóját nyomkodta. Esküszöm egyszer el fogom rejteni előle. Folyton azon van.
Mikor beléptem a konyhába, a barátomnak szó szerint tátva maradt a száj.
-Mit nézel annyira?-pirultam el.
-Nagyon szép vagy.-állt fel, majd idejött hozzám.
-Köszi.-hajtottam le a fejem.
-Na én is felöltözök és akkor mehetünk is.-puszilta meg a homlokom.
-Rendben.
Mivel tudtam hogy egy évtized amíg felöltözik, addig kerestem egy kényelmes kis táskát amibe mindent bele tudok pakolni, vagyis csak azokat amik kellenek, - telefon, pénz és az irataim- a választásom pedig a Reginától kapott rózsaszín kis válltáskára esett. Ezt még nyáron kaptam tőle, mikor együtt mentünk táborba. De ez is egy külön sztori. Gondolkodásomból Ádám zavart fel amikor már vagy 1000-jére kiabálta a nevem.
-Hmm...mivan??-kérdeztem összezavarodva. Ádám akkor meg már sírt a röhögéstől. Mikor már teljesen vissza tértem a jelenbe, tudtam hogy rajtam röhög ezért jól vállon ütöttem. Rögtön el is hallgatott.  2 perc múlva meg már mindketten sírtunk a röhögéstől. Hát igen. Ilyen a mi kapcsolatunk. Semmi sem változott, ugyan úgy hülyéskedünk, filmezünk, moziba megyünk csak most már egy párként. De örülök neki. Először azért nem akartam hogy komolyabbra forduljon a dolog mert tudtam hogy a barátságunk rovására megy. De aztán én is beleszerettem és hát...szóval most együtt vagyunk.

*1o perccel később*

A pláza előtt állva gondolkoztunk hogy vajon miért is jöttünk el. Mert tulajdon képen egyikünk sem tudta. Úgy döntöttünk hogy akkor elmegyünk a mekibe és utána megnézünk egy filmet. Jó kis programnak tűnt. Sétálgattunk a mekihez és hirtelen megláttam egy lányt aki nagyon hasonlított Alizra. És ami még furcsább...hogy nem volt egyedül. Egy sráccal volt. Ezt nem hiszem el....hogy hogy nem szólt nekem erről?? Odamenni meg nem akartam mert az meg pofátlanság lett volna. 

-Ádám nézd!!-mutattam Aliz és az ismeretlen srác irányába.

-Az ott Aliz??-nézett meglepődve.

-Igen! Vagy legalábbis úgy tűnik.

-Menjünk oda.-indult volna meg de vissza rántottam. 

-Hülye vagy!! Nem mehetsz oda csak úgy! Az pofátlanság lenne! Inkább kövessünk őket.-mondtam ördögi mosollyal. Ebbe persze ő is bele ment. Így elvetettünk a délutáni programunkat és helyette elkezdtünk követni az egyik legjobb barátnőmet és az ismeretlen barátját. Bementek az egyik ruhaboltba ráadásul fogták egymás kezét. Kezdett ez nekem egyre furcsább lenni. Most már biztosan meg voltam győződve arról hogy Aliz eltitkol előlem valamit. De most már kiderítem ha törik ha szakad. Oda settenkedtünk a bolthoz és kívülről figyeltük őket. A srác egyre ismerősebb volt. Szinte már túlságosan ismerős. És volt egy gyanúm. 

De nem...! Az nem lehet!! Nem nem és NEM!! Nagyon féltettem Alizt. Nem akartam hogy igaz legyen....

Ádám látta rajtam hogy valami bajom van. 

-Kicsim...mi a baj?-mikor kimondta hogy kicsim...meglepődtem..még soha nem hívott így. De örültem is neki. 

-Nézd meg a srácot.-mondtam félve.

Mikor jobban megnézte, láttam rajta hogy most ugyan olyan fejet vág mint én 2 perccel ezelőtt. Szerintem most kb. ugyan arra gondolhatott mint én.

-Na jó menjünk én ezt nem bírom tovább nézni!-megragadtam Ádám kezét és elkezdtem magam után húzni.

-Menjünk haza.

-Szerintem is ez lenne a legjobb ötlet.-értettem vele egyet. 

Imádok Ádámmal hazasétálni. Mindig is olyan jól eltudtam vele szórakozni, de ez volt az egyetlen alkalom hogy komolyan megmutatja az érzékeny oldalát. Azt imádtam a legjobban, mert erről az oldaláról csak én tudtam, senki más csak én. És ez olyan jó érzéssel töltött el. De eztán ott volt Aliz "barátja" is. Nem hiszem el hogy tehette ezt velem?? Bár megértem...ha a helyében lettem volna én sem szóltam volna magamnak.

Hazaérve már nem akartam semmit csinálni...még az életkedvem is elment. Holnap mindenképpen beszélnem kell Alizzal. 

Idő közben haza értünk. A kapu előtt viszont megállítottam. 

-Ádám..ne haragudj de most inkább szeretnék egyedül lenni.-mondtam szomorúan. 

-Megértelek.-adott egy apró puszit puha ajkaimra. 

Elköszöntünk egymástól és bementem a házba. Mikor beértem a házba meghallottam anya hangját. 

-Szia Kicsim!-kiabált ki anya a konyhából. Szerintem épp a vacsorát főzte. Az illat alapján pedig megint valami istenit főzhetett. 

-Szia Anya.-köszöntem nem épp a legvidámabb hangnemben.

-Baj van?-láttam ahogy anya kidugja a fejét a konyhából. 

-Nem nincs-hazudtam. De én inkább most felmennék a szobámba.

-Akkor nem is fogsz vacsorázni?-kérdezte anya. Tudtam hogy segíteni akar de ezt most egyedül kellett megoldanom. 

-Hát...akármilyen isteni is az illata..nem.-és felmentem a szobámba. Nem haboztam csak úgy ruhástól ledőltem az ágyra és abban a pillanatban be is aludtam. 

Másnap............

7.Rész ~Akkor mi.. ?~

Helló! :DD Itt a 7.dik rész is :) Remélem tetszeni fog és kommenteljetek nyugodtan nem harapok ;) Pipálni is lehet :DD

Mrs.Horan.~

*Hangos sípolásra keltem ami a fejem mellet szólt. Ebből tudtam hogy 8:50 van és kelnem kéne.. Épp szálltam volna le az ágyról mikor elvágódtam a takaróban ami a lábam köré csavarodott. Nagy nehezen leszedtem a lábamról és a fürdőféle vettem az irányt. Gyorsan meg mostam a fogam majd vissza mentem a szobámba felöltözni.

Lementem a konyhába adtam két-két puszit anyuéknak és a hűtőszekrényhez mentem kivettem a "reggelimet" és a táskámba dobtam majd a cipőmért nyúltam.
-Sziasztok! - mondtam és kiléptem az ajtón. Ahogy becsukódott az ajtó egy hideg szellő járta át a testemet mondván hogy jön a tél.. és ezzel a karácsony is. Őszintén utáltam a telet. Hideg van befagynak az utak.. és a tömeg közeledés és lelassul.. és a kocsiról is vakarhatom a jeget.. igen én szoktam mivel a szüleim mindig engem kérnek meg én pedig vagyok oly kedves és meg csinálom.. de hála az égnek nem is volt most hó sem.. se jég.
10 perc alatt beértem a suliba nem volt nagyon kedvem senkivel sem beszélni ezért csak leültem a helyemre és a fejemet a padra hajtottam. Azt észre sem vettem hogy elaludtam.. szokásom elaludni de az iskolába még egyszer sem aludtam el még soha életembe.. a legjobb barátnőm Regi ébresztett fel.
- Te kelj már fel..  - mondta és oldalba bökött én meg majdnem le zúdultam a székről.
- Nem én voltam. - és felálltam a helyemről közbe a kezem az arcom elé emeltem és elkezdtem a szemeimet dörzsölni vele. A tanár csak értetlenül nézett rám mire én zavarodottan körbe néztem majd a helyemre ültem. A tanár mondta tovább a mondókáját mire én furcsán Regire néztem és ő elmutogatta hogy kb 20 percet szunyáltam és hogy a hajamat is meg igazíthatnám.. a kezemet gyorsan a fejem felé emeltem mikor megéreztem hogy kicsit nagyon elaludtam a hajam. Gyorsan kivettem a hajgumit a hajamból és inkább hagytam a hosszú szőke tincseimet a vállamon lógni és próbáltam fülelni hogy miről is beszél a tanárnő.
Az óra hamar eltelt mikor hirtelen Regi és Aliz termett ott előttem és mind a ketten a telefonjukat nyújtották az arcomba.
- Héé nem kell feltolni az agyamig a telefont. - mondtam és eltoltam a fejem elöl.
- Bocsi.. de akkor is nézed!! Az One Direction jön Ausztriába koncertezni!! - mondták egyszerre és elkezdtek ugrálni és sikítozni. Nagy sóhaj hagyta el a számat mikor becsuktam a szekrényem és neki dőltem ők pedig hülyén néztek rám.
Fejet rázva indultam meg a velük ellentétes irányba mire utánam jöttek kiabálva.
- Lili kérlek. - kulcsolták össze a kezüket és kutyaszemekkel néztek rám.
- Legyen. DE nem tudom hogy mehetnék oda ki.. - mondtam és félre toltam őket majd bementem a terembe.
- Megoldom. - mondta Aliz és elkezdte anyukáját hívni csöngő előtt 1 perccel. Mikor a tanár beért akkor már Aliz is és csak szélesen vigyorgott mire nekem is egy kis mosoly lett az arcomon de aztán hamar eltűnt.. a szüleim nem fognak kiengedni engem oda.. főleg nem egy másik országba.
Míg én ezen törtem a fejem egész nap észre sem vettem hogy már épp haza felé sétálok az iskolából azon töprengve hogy hogyan is mondjam meg ezt anyuéknak.
Elő halásztam a lakás kulcsokat a zsebemből és a zárba helyezve kinyitottam az ajtót.
- Meg jöttem! - mondtam és lerúgtam a cipőt a lábamról.
- Ó végre. Ádám már vár fent a szobádban. Azt mondta hogy filmezni fogtok. - mondta apu én meg gyorsan felmentem a szobámba. Az ajtóm előtt egy kicsit haboztam de aztán ráhelyeztem a kilincsre az apró kezemet és lenyomtam azt. Ádám az íróasztalomnál ült és a gépemen zenét hallgatva nézett valamit. Ledobtam a táskámat a földre kivettem belőle a tanulni valót és az ágyra ültem.

>> 10 percel később <<

Viszonylag hamar végeztem a tanulni valóval és mivel Ádám még mindig nem vette észre hogy itt vagyok ezért felálltam és halkan mögé osontam. Levettem a fülalgatót a fejéről mire ő valamit magyarázva felállt és felém fordult.

- Ki a.. óó szia. - mondta majd megölelt. Mikor elhúzódtunk egymástól a szemebe hol pedig a számat nézte én pedig habozás nélkül megcsókoltam.. fogalmam sincs miért csak úgy jött.. kicsit őt is meg lepte de mit sem törődve ezzel vissza csókolt.

- Szia. - mondtam halkan és lehajtottam a fejem nem akartam hogy meg lássa hogy elpirultam. Nem tudom miért tettem ezt.. egyszerűen késztetést éreztem arra hogy meg csókoljam. Hirtelen a kezeit az állam alá helyezte és lassan felemelte majd egy puszit nyomott a számra.

- Akkor filmezünk? - kérdezte és egy kis mosoly húzódott a szájára. 

- Persze de nálam nem tudunk.. az ágyon nem férünk el és nincs is TV-m.. - mondtam szomorúan. -Viszont átmehetünk a húgom szobájába mert ott nagyobb az ágy. 

- Óóó szóval ágyon fogunk ülni.. mi lesz belőle később? - kérdezte egy perverz mosollyal az arcán.

- Hülye. - boxoltam vállba és át mentem a húgom szobájába szerencsémre nem volt itt de nem is érdekelt annyira ezért szóltam Ádámnak hogy addig tegye be a filmet míg én szerzek valami kaját.

Lerohantam a konyhába és a szekrényekben kezdtem el kutakodni. Nem sok mindent találtam.. egy tábla csokit és egy kis zacskó chipset meg egy popcornt.. nekem ez kb a film első 10 percére elég hihetetlenül sokat eszem még a szüleim sem értik hogy miért vagy mitől.. de engem ez nem zavart. Meg ragadtam azt amit találtam és felmentem az emeletre vele. Őszintén nagyon hiányzott Ádám. Ma nem is láttam a suliba mivel nem együtt volt óránk sajnos.. bár jobb is mert lehet hogy ott is neki estem volna mint itthon.

Mikor beértem a szobába Ádám az ágyon ült és a telefonját nyomkodta mikor meglátott felállt mögém jött a kezét a derekam köré fonta majd elkezdett tolni az ágy felé. Ledobtam mindent az ágyra majd a TV-hez mentem hogy az AV-re nyomjam Ádám pedig még mindig szorosan ölelt.

- Most itt fogsz engem ölelgetni vagy el is kezdjük a filmet? - kéredztem nevetve mire ő a kezét felemelte mint akit letartóztatnak és az ágyra huppant én pedig mellé. Az Éhezők Viadalát néztük mikor Ádám elkezdett közelebb jönni felém és én is felé míg egymás mellé nem értünk én ráhajtottam a fejem a vállára ő pedig átkarolta a vállamat és úgy simogatott. 

- Most lesz One Direction koncert Decemberbe. - súgtam halkan a szavakat.

- Tudom. A lányok már mondták. - mondta nevetve.

- Azt szeretnék hogy menjek velük. - felemeltem a fejem s rá néztem.

- Azt is tudom. - mondta és egy puszit adott a számra. 

- Amúgy mi most akkor.. ? - kérdeztem majd vissza hajtottam a fejem a vállára. Először féltem meg kérdezni mert nem tudom hogy mit érzek e iránta. Először barátként.. de most meg nem tudom.. ez a sok csók amit váltunk ez fura..

- Mi?

- Hát.. együtt vagyunk? - amikor kiejtetem hogy vagyunk a hangom elhalkult és a gyomrom görcsbe rándult. A film közepénél tartottunk mikor ezt meg kérdeztem tőle ő pedig néma csendben ült tovább majd egy hirtelen mozdulattal kipattant az ágyról engem magával húzva és a falnak döntött.
- Akarod? - annyira halkan súgta a szavakat hogy szerintem még a légy se hallotta volna meg. Én pedig csak lázasan bólogatni kezdtem és dőlni kezdtem felé. A nyelvünk hosszas táncot járt együtt.

Lágyan csókoltuk egymást mikor elhúzódtam tőle és mélyen a szemébe néztem lassan felvezettem a kezem a tarkójához és ott pihentettem.
- Szóval ilyen érzés.. - mondtam halkan de nevetve.
- Hát úgy látszik. - lassan felemelt és a falnak döntve néztük egymás szemébe. Azok a gyönyörű szép kék szemek eltudnék olvadni tőle esküszöm. Nem csoda hogy mindenki vele szeretne járni az iskolából. Helyes, aranyos, jó fej.. de ő már az enyém és senki sem veheti el tőlem.. jó ez furán hangzott.. egy kicsit. Felvezettem a bal kezemet is a tarkójához és ott pihentettem a jobbal együtt közbe apró puszikkal leptük el egymást. Vagyis hol az arcomra kaptam hol a nyakamra vagy esetleg a számra kaptam bár a számra a legtöbbet. Élveztem nagyon is.. nem tudom mennyi ideig voltunk egymásra tapadva mikor kopogást hallottam az ajtón. Ádám le rakott a földre én pedig az ajtóhoz mentem és ki nyitottam.
- Mit akarsz Reni? Még tart a film. - mondtam neki mire ő lábujj hegyre állva próbált be kukucskálni.
-  Csak annyit hogy nem alszom itthon. Át megyek Rékáékhoz anyu megengedte.. - ahogy kiejtette az utolsó szót is felcsillant a szemem belülről repestem az örömtől akkor ez azt jelenti hogy enyém az egész ház mivel anyuék is elmennek valamilyen ismerősükhöz egy másik városba és csak másnap este jönnek haza.
- Ja és szeretnék menni összepakolni a dolgaimat amire szükségem lehet. - mondta én pedig az ajtót kitárva beengedtem.
- Szia Reni. - mondta Ádám és intett neki.
- Szia Ádi. - intett vissza.
- Siess már.. esteledik és még a filmet is be akarjuk fejezni plusz Ádámnak is lassan mennie kell. - mondtam Reninek ezzel is sietettem egy kicsit mire Ádám furcsán nézett rám és a szemöldökét húzogatta.
- Én nekem ne.. - nem bírta befejezni a mondandóját mert hozzá vágtam egy párnát aztán meg mutogattam hogy ne hogy elszólja magát..
- Kész vagyok. - mondta és ki ugrált a szobájából. Ki nyitottam az ajtót és egy széles mosoly keretében ki löktem a húgomat a szobából hátra fordultam Ádámnak mondtam hogy 1 perc és itt vagyok majd karon ragadva a húgomat lerobogtam a lépcsőn. A szüleim már ott várták mivel ők viszik el Rékához.
Adtak két két puszit az arcomra majd elköszöntek én pedig mint a hülye csak vigyorogtam és meg vártam míg elhajtanak a ház elöl. Mikor már nem voltak szemelőt gyorsan be csaptam az ajtót be zártam és felrobogtam a lépcsőn Ádámhoz.
- Visszajöttem és megyek fürdeni. - nyitottam be a szobába ahol már a majdnem alvó Ádit vettem észre.
- Oké. Ne menjek veled? - kérdezte és ezt követte a szokásos perverz mosolya.
- Nem köszi egyedül is boldogulok. - mondtam és a szobámba mentem. Elő vettem valami lenge nadrágot és egy pólót meg ragadtam a telefonomat az íróasztalomról és a fürdőbe mentem.
A lejátszási listára mentem és ott kerestem egy fürdéshez egy lassú számot majd a telefont a mosógépre helyeztem a pizsamámmal együtt. A hajamat felkötöttem kontyba a ruháimat pedig bedobáltam a szennyesbe és beálltam a jó meleg víz alá. Már vagy félórája csak a meleg víz alatt áztattam magam közbe Christina Perri-t énekelve. Lassan kiszálltam a meleg víz alól és egy nagy törülközőt magara csavartam. A telefonomhoz mentem egy másik számot keresni mivel már kezdtem egy kicsit unni ezt a számot. Az egyik kedvencemet nyomtam be a Get It Togethert.
Gyorsan megtörülköztem és magamra kaptam a pizsimet majd vissza mentem Ádámhoz. Már az igazak álmát aludta annyira édes volt. Feloltottam a villanyt és csináltam egy képet róla majd gyorsan lekapcsoltam.

Óvatosan be feküdtem mellé nehogy felébredjen és a takarót magamra húztam majd elindítottam a filmet. Tudta hogy a szüleim nem lesznek itthon ezért is alszik nálunk bár ez az első eset hogy egy ágyban alszunk. Kicsit furának tartottam de végül is a "barátom" most már csak azt nem tudom hogy mit fognak szólni a többiek ehhez holnap.. mivel senki sem tud arról hogy mi együtt vagyunk.. kicsit zavart de aztán hamar elhessegettem ezt a gondolatot a fejemből és filmre koncentráltam. 

Már 10 óra volt én pedig egyre jobban kezdtem álmosodni a szemeim le akartak csukódni de én nem hagytam. 

- Én akkor is végig nézem ezt filmet! - mondtam magamba mire Ádám felém fordult és átkarolt ezáltal meg akadályozva azt hogy betakarjam őt.. nehezen leszedtem a kezemet róla de ő állandóan vissza tolta mikor vagy tizedszerre vettem le hümmögött egyet.

- Na.. - mondta álmosan.

- Csak be akarlak takarni te majom. - mondtam nevetve és sikeresen betakartam. Szorosan magához húzott mire én nyomtam egy puszit az arcára a száját pedig kis mosolyra húzva aludt tovább. Én pedig csak néztem azt a helyes kis arcát míg el nem nyomott az álom. *

~6.Rész~

2o13.12.12.

Másnap reggel kicsit fáradtan keltem fel. Eléggé keveset aludtam. Egész éjjel csak forgolódtam. Nem tudtam másra gondolni csak Ádámra....
És egyre inkább ráébredtem arra hogy érzek valamit iránta... Ahj...Nem tudom hogy mit tegyek... Ez marha jó mondhatom...De nem tudhatja meg. Nem szabad neki elmondanom.
A gondolkodásomból az zökkentett ki hogy valaki kopogott az ajtómon.
-Tessék?-szóltam ki.
-Bejöhetek??-hallottam meg a legeslegjobb barátnőm hangját.
Azonnal felkeltem és kinyitottam az ajtót majd Regina nyakába ugrottam.
-Regii.! Hát te hogy kerülsz ide? Na nem mintha nem örülnék neked.!
-Gondoltam átjövök és mehetnénk együtt suliba.-mondta nagy mosollyal az arcán.
-Háát nem tudom..lehet hogy Ádám megint kint fog várni a kapunk előtt.-mondtam és lesütöttem a szemem.
-Mi?? Mióta mentek ti együtt suliba??-nézett rám ledöbbenve.
-Háát tudod tegnap mikor mentem suliba és ott állt a kapunkban és együtt mentünk.
-Hát rendben.
-Na de semmi komoly.
-Biztos??
-Igen biztos.-mondtam. De tudta hogy hazudok.
-Na mondd el.!
-Hááát, tudod mentünk németre és bementünk...csak ketten voltunk bent és megkért hogy üljek az ölébe és csókolóztunk...és hát...le akarta venni a pólóm...
-HOGY MI VAN??
-Tudom....
-És te akartad volna??
-Háát igazából ezt sem tudom...mert szeretem meg minden de az egy osztályterem és mi van ha csak arra lennék jó neki hogy csak lefektessen??
-Igen..ez is igaz..
-Igen..Na de megyek lezuhanyzok felöltözök és mehetünk a suliba mert elkésünk.!
Elmentem lefürdeni, kicsit kisminkeltem magam de komolyan csak halványan és felöltöztem. Indulhattunk is. Lementünk a lépcsőn bementünk a konyhába gyorsan megreggeliztem elköszöntem anyuéktól és elindultunk a suliba.
5 perc sétálás után meg is érkeztünk.
Bementünk a suliba és felmentünk az osztályterembe. Ott letettük a cuccainkat és leültünk a helyünkre. Én a 2. padba Regi pedig a 2. padsor 2. padjába. Így szinte egymás mellett ültünk. Fél 9-re már majdnem mindenki itt volt, de Ádám még mindig sehol. Aggódtam érte mert ilyenkor már itt szokott lenni. Regi is látta rajtam hogy aggódok.
-Lili, baj van??-ijedt meg.
-Nem..nincs semmi. Csak aggódok Ádámért... ilyenkor mát itt szokott lenni.-szomorkodtam.
-Figyi ha ma nem is jön suliba akkor majd átmész hozzá és elviszed neki a leckét.-nyugtatott meg Regina.
-Rendben.-mondtam lehangoltan.
Végül már mindenki megjött és elkezdődött a tanítás. Nyelvtannal kezdtünk. Igazából semmi érdekes nemvolt az órán csak a szokásos: mindenki üvöltözött, ordibált, hülyéskedett. Csak a szokásos. Aztán volt egy matekom, törim, énekem, bioszom és egy németem. Németen viszont tök egyedül voltam mert Regi emelt angolos, én meg emelt németes vagyok. És rajtam kívül az osztályból csak Ádám emelt németes. Tehát tök egyedül voltam. De szerencsére túléltem. Mikor kicsöngettek gyorsan kimentem a teremből és felmentem a szekrényemhez, kinyitottam, felvettem a kinti cipőm és a kabátom, bezártam a szekrényem és elindultam haza. Vagyis Ádámhoz. Még mindig nem tudtam hogy mi a baja...Remélem ha ott leszek náluk legalább a szülei mondanak valamit.
10 perc séta után ott is voltam a házuk előtt. Oda mentem az ajtó elé és kopogtam. Pár perc múlva Ádám nyitott ajtót.
-Szia Lili.-ölelt meg.
-Szia te beteg kis gyerek.-gúnyolódtam.
 -Igen is beteg vagyok.-védte magát.
-Igen persze. Annyira vagy te beteg mint amennyire én föciből 5-ös.-viccelődtem.
-Ha nem hiszel nekem akkor nézd meg a torkom.-mondta majd kinyitotta a száját.
-Hmm tényleg piros.-mondtam mikor "megvizsgáltam" a torkát.
-Na látod mondtam én!-szidott le.
-Jól van na bocsánat.-sajnálkoztam mintha komolyan gondoltam volna.
-Jó megbocsájtok.-mondta és megint megölelt.
Bementünk a házba.
-A szüleid megint nincsenek itthon??-kérdeztem.
-Nincsenek..Megint elmentek valahova..-mondta. Tudtam hogy fáj neki de nem mutatta ki.
-Értem..Öhm oda adom a leckét. Oké??-mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Rendben.-mondta és megindult a szobája felé. Én pedig követtem.
Mikor bementem a szobájába láttam hogy ő már az ágyon ül. Azok a kék szemek...és a szőke haj...és azok a kis gödröcskék az arcán mikor mosolyog...Ahw. Megőrülök komolyan mondom...
A gondolkozásomat Ádám zavarta meg.
-Hahóó. Hallasz???-kérdezte.
-Öhm ja persze. Bocsi csak kicsit elmerültem a gondolataimban.-mondtam.
-Úgy hogy közben engem néztél folyamatosan és csavargattad a hajad??-mondta miközben sírt a röhögéstől. n meg éreztem ahogy az egész fejem piros lesz.
-Naa gyere ide. Tudod hogy szeretlek.-adott egy puszit az arcomra.
-Én is szeretlek.-öleltem olyan szorosan magamhoz mintha sosem akarnám elengedni. Ő is magához ölelt. Nem tudom hogy miért de a karjai közt biztonságban éreztem magam. Biztonságot nyujtott a jelenlétével.
-Na gyere oda adom a leckét!-elengedtem és leültem az ágyra és előpakoltam a cuccaimat.
Leült mellém és figyelte ahogy kiírom egy lapra a leckét. Nem tartott sokáig. Általában csak tanulnivalót adnak és nem olyan sok az írásbeli. Mikor készem lettem odaadtam a papírt Ádámnak és megnézte.
-Rendben köszi. Öhm kérdezhetek valamit?-kérdezte félénken.
-Persze! Mondd!-mosolyogtam rá.
-Szóóóval...Nem lenne kedved holnap filmet nézni itthon velem?? A szüleim holnap sem lesznek itthon.-kérdezte totál elpirulva.
-Persze az jól hangzik!! Akkor holnap rögtön suli után átjövök hozzád!-álltam fel az ágyról és indultam kifelé mikor megfogta a csuklóm és vissza rántott. Megint a karjai közt találtam magam.
-Szerinted hagylak így elmenni??-kérdezte kaján vigyor kíséretében.
-Hát te nagyon hülye vagy.-mosolyogtam rá.
-Tudom.
Megsimogatta az arcom és lágyan megcsókolt. Nem haboztam és rögtön vissza csókoltam. Kezdtem úgy érezni hogy többet érzek iránta mint barátság. Nem tudom hogy miért. Mikor belenéztem abba gyönyörű kék szemébe kicsit elpirultam.
-Akkor holnap?-mosolygott.
-Aham.
 Elengedett és lementünk az ajtója elé, elköszöntem tőle és elindultam haza. Egész úton kettőnkön gondolkodtam. Mi van ha komolyan csak azért kellek neki hogy lefektessen?? De nem. Az nem lehet..hiszen már 1000 éve haverok vagyunk. Na mindegy. A lényeg hogy holnap megyek hozzá filmezni.
Otthon megcsináltam a leckémet és tanultam is egy kicsit. Miután végeztem bekapcsoltam a gépem és felmentem facebookra. Rögtön rám írt az egyik legjobb barátnőm, Aliz. Imádom őt. Hétvégénként és szünetekben az egész napot átbeszéljük. De hétköznap is nagyon sokat beszélünk. Van mikor csak úgy a semmiről. És van mikor Ádámról. Ő az egyetlen aki igazán megért. A szüleimmel nem lehet ilyenekről beszélgetni. Ők folyton mindenből viccet csinálnak. Ezért nem szeretek velük ilyen dolgokról beszélni. Mert ők sosem értenek meg.
Na de mindegy. Most vissza a jelenbe.
Mint mindig most is beszélgettem Alizzal.
Másolom:
-Szia Lili.
-Szia Aliz. Mizujs?
-Semmi unatkozok. Veled?
-Semmi, most értem haza. Ádámnál voltam mert nem volt ma suliban és elvittem neki a leckét.
-Értem. De most már jobban van?
-Persze. Holnap megyek át hozzá filmet nézni.
-Biztos hogy jó ötlet ez???
-Igen az. Nyugi átgondoltam mindent.
-Hát rendben. Te tudod.
-Igen én.
Aztán tovább beszélgettünk. Igazából már nem volt semmi olyan érdekes témánk, de mi a semmiről is tudunk beszélgetni. Aztán olyan 10 óra körül elköszöntünk egymástól mert már mindketten eléggé álmosak voltunk és különben is másnap suli.
Kikapcsoltam a gépet és letettem az ágyam melletti íróasztalomra.

Itt egy kép a szobámról: 

És egy kép a húgom szobájáról:

Na de most már komolyan megyek aludni mert leragadnak a szemeim. 

~Köszi mindent~

Először is szeretnék megköszönni mindent.! Azt hogy ilyen sokan olvassátok a blogom és hogy látom hogy tetszik.! Tettem ki chatet hogy oda is tudjatok írni. Ha esetleg bármi megjegyzésetek lenne vagy szeretnétek mondani valamit akkor oda nyugodtan tudtok írni. És a kövi részt pedig hamarosan hozom.! ♥♥♥

~5.Rész~

2o13.11.27.

Nagyon furcsán aludtam az éjjel. Többször is felkeltem. Nem tudtam hova tenni az Ádámos dolgot. Olyan jól érzem magam vele. És szeretem is meg minden. De nem tudom hogy most szerelmes vagyok-e belé vagy csak barátként szeretem. Áh...ezt még át kell gondolnom. 

Na de térjünk vissza a valóságba. 

Reggel kómásan keltem fel. Mivel hogy az éjjel nem igazán sokat aludtam. Ez is egy átlagos nap volt. Feküdtem az ágyban. Anya 5 percenként megnézte hogy jól vagyok-e, hogy nincs semmi bajom. És persze megkérdezte hogy szükségem van-e valamire. Hát igen, ilyen az n anyám. De végülis örülök neki. Jobb mintha egész nap a tv előtt ülne és nem is érdekelné hogy mi van velem. Ádám ma is átjött és oda adta a leckét és szokás szerint ökörködtünk.

*2 héttel később*
(2o13.12.11.)
-Reggel kipattantam az ágyamból és rohantam is a fürdőbe. Ugyan is ma volt először hogy megyek suliba mivel már nem voltam beteg. Lezuhanyoztam és tettem fel magamra egy egyszerű elviselhető sminket, amitől még a tanárok sem tudnak kiakadni. Miután végeztem a reggeli teendőimmel, (fürdés, sminkelés, fogmosás) kimentem a fürdőből és szokás szerint megtámadtam a ruhás szekrényem. Ismét egy egyszerű de mégis divatos ruhát vettem fel.

A ruhám:

Mikor elkészültem leszaladtam a lépcsőn és bementem a konyhába. Mindenki ott volt.
-Jó reggelt.-köszöntem mindenkinek és adtam egy puszit anyának, apának és Reninek is.
-Szia Lili.!!-adott egy jó szoros ölelést a húgom.
-Szia te kis királylány.!-mondtam neki.
-Szia kicsim.-köszönt anya.
-Jó reggelt hercegnőm, hogy aludtál??-kérdezte apa.
-Köszi apci jól. És te?-kérdeztem ártatlan arccal.
-Jól.-mondta.
Mikor megvolt a reggeli családi beszélgetés, leültem az asztalhoz és elkezdtem enni. Mikor befejeztem elköszöntem mindenkitől és kimentem felöltözni. Kiléptem az ajtón és az arcomat megcsapta az őszi szél. Egész jó idő volt bár azért elég hűvös volt. Kinyitottam a kapunkat és kiléptem rajta. Nem hittem a szememnek mikor a kapunk előtt megláttam Ádámot.
-Ádám..te mit keresel itt?-kérdeztem totál meglepett arccal.
-Hát gondoltam eljövök eléd és mehetnénk együtt suliba.-mondta.
-Hát az szuper lenne.-mondtam.
Miután ezt megbeszéltük, elindultunk a suliba. Egész úton röhögtünk és ökörködtönk. Imádok vele sétálni.
Megérkeztünk a sulihoz. Imádom a szerdát. Ez a leglazább nap az egész héten. Magyar irodalommal kezdek, utána idegen nyelv (német), aztán nyelvtan, rajz, technika és végül tesi. Ez a tesi hiányzott nekem a legjobban így délutánra. Legalább kiadok magamból minden stresszt.
Na de vissza a reggelhez.
Mivel Ádámmal egy osztályba jártunk ezért mindketten egyből felmentünk a 2. emeletre és elmentünk a folyosó végére mert a legutolsó terem volt a miénk. Leültem a 2. padba Ő meg mögém. Szerencse hogy mögöttem ül. Legalább van kit baszogatnia ha dogát írunk. Annyira szeretem olyankor. Megfogadtam hogy egyszer kibaszom az ablakon mint Zayn a tv-t. Na de mind egy. Kimentem volna a teremből Ádámmal ha nem szólal meg az osztály tinipicsája.
-Na mi az Lili?? Nem is tudtam hogy Ádámmal egy párt alkottok.! Mit ártottál te szegény fiúnak??-kérdezte. Megfordultam hogy nekimenjek, de Ádám hirtelen elkapta a csuklóm és óvatosan megrázta a fejét.
-Amy. Mivel tudom hogy szőke vagy és nem csak hajilag ezért elmondom neked szépen lassan hogy: ÁDÁM ÉS ÉN NEM JÁRUNK.!!!  És képzeld el hogy semmit nem ártottam neki. Csak mivel én ellentétben veled nem vagyok tinipicsa ezért vannak rendes barátaim. Nem úgy mint neked. 3 talp nyalód van. Csak édesem. Azok is minden nap hazafele menet kibeszélnek a hátad mögött.-mondtam neki majd rákacsintottam és otthagytam Ádámmal együtt.
-Ezért szeretlek.-mondta a kék szemű cukiságom és átkarolta a vállam.
Nem szóltam semmit csak elnevettem magam és átkaroltam a derekát. És így járkáltunk a folyosón. Mikor becsöngettek gyorsan mindketten besiettünk a terembe és leültünk a helyünkre.
Unalmasan telt az irodalom mint általában. Már alig vártam hogy megszólaljon a csengő.! És mikor már azt hittem hogy sosem lesz vége az órának mégis megszólalt a csengő. Gyorsan felálltam és szaladtam volna le németre amikor hirtelen megszólalt Ő.
-Nem vársz meg??-kérdezte sértődötten.
-Ja de, bocsii.-mondtam neki.
-Háát még nem tudom hogy meg-e bocsájtok.-mondta mint aki komolyan gondolkozik.
-Naa léccives.-kérleltem miközben kiskutya szemekkel néztem rá.
-Jól van, legyen. De csak mert arany szívem van.-mondta nagyképűen.
-Hát persze hogy az van.-mondtam és meglöktem egy picit.
-Na gyere menjünk le.-mondta és megint átkarolta a nyakam.
Mikor leértünk megnéztem hogy nyitva-e van az ajtó. Szerencsére nyitva volt és nem volt bent senki. Gyorsan bementünk és bezártuk az ajtót. Mindig ezt szoktunk csinálni. És általában a többiek be is veszik tehát nem jönnek be. Milyen mázli. Leültem a helyemre, Ő pedig velem szemben ült. Egy idő után már unalmas volt ülni ezért elő vettem a német cuccom és elkezdtem körbe járkálni a teremben.
-Mit csinálsz?-kérdezte és elkezdett halkan nevetni.
-Nem tudom. Járkálok.-mondtam.
-Gyere ide.-mondta.
Oda mentem és mutatta hogy üljek bele az ölébe. Így is tettem.
-Fordítva gondoltam.-mondta.
Megfordultam így vele szemben voltam. Kezemet nyaka köré kulcsoltam. Néma csöndben ültünk, míg nem egy örült ötlet el nem fogott és közeledni kezdtem felé. Pár centire a szájától megálltam. Tudtam hogy nem jó ötlet. Végül Ő is közeledett felém és Ő csókolt meg. Vissza csókoltam. Ebből a sima csókból vad csókcsata lett. Pár perccel később levegő hiány miatt váltunk el egymástól.Mikor már úgy gondoltam ismét rendesen lélegzek és van elég levegőm megint neki estem. Hirtelen megéreztem hogy Ádám a pólómat egyre feljebb húzza. Ekkor elhúzódtam tőle és kérdőn néztem rá.
-Bocsi.-mondta és lesütötte a szemét.
-Nem baj.-mondtam.

Biztos?-kérdezte.
-Igen, biztos.
 Mikor ezt megbeszéltük épp becsöngettek tehát gyorsan vissza ültem a helyemre. És ahogy sejtettem ez is egy unalmas óra volt. Feladatokat csináltunk, gyakoroltunk és szavakat írunk fel a szótár füzetbe. Mikor kicsengettek felmentünk a terembe, és kezdetét vette a nyelvtan.
Igazából hogy őszinte legyek ma egyik órán sem történt semmi izgalmas. Csupán egyszerű és unalmas órák voltak.
Suli után együtt mentünk haza, és szokás szerint ökörködtünk. Talán ezredjére mondom, de imádok vele sétálni.
Mikor haza értem anya megkérdezte hogy mi volt a suliban. Mondtam neki hogy nem volt semmi érdekes, szokásos nap volt. Aztán felmentem a szobámba és neki álltam a leckének, és tanultam is egy kicsit. De nem nagyon tudtam koncentrálni...folyton az Ádámmal való képek ugrottak be németről....Nagyon furcsa érzés fogott el....Mikor vissza gondoltam a csókjára görcsbe rándult a gyomrom. Olyan kis pillangókat éreztem a hasamban. És mikor hozzá ért a bőrömhöz mikor fel akarta húzni a pólóm...
Hirtelen azt vettem észre hogy libabőrös lettem. Lehet hogy mégis szerelmes vagyok Ádámba??? De az nem lehet.!! Nem történhet meg.!! Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal küszködtem míg úgy döntöttem hogy elmegyek lezuhanyzok, és elmegyek aludni.