~6.Rész~

2o13.12.12.

Másnap reggel kicsit fáradtan keltem fel. Eléggé keveset aludtam. Egész éjjel csak forgolódtam. Nem tudtam másra gondolni csak Ádámra....
És egyre inkább ráébredtem arra hogy érzek valamit iránta... Ahj...Nem tudom hogy mit tegyek... Ez marha jó mondhatom...De nem tudhatja meg. Nem szabad neki elmondanom.
A gondolkodásomból az zökkentett ki hogy valaki kopogott az ajtómon.
-Tessék?-szóltam ki.
-Bejöhetek??-hallottam meg a legeslegjobb barátnőm hangját.
Azonnal felkeltem és kinyitottam az ajtót majd Regina nyakába ugrottam.
-Regii.! Hát te hogy kerülsz ide? Na nem mintha nem örülnék neked.!
-Gondoltam átjövök és mehetnénk együtt suliba.-mondta nagy mosollyal az arcán.
-Háát nem tudom..lehet hogy Ádám megint kint fog várni a kapunk előtt.-mondtam és lesütöttem a szemem.
-Mi?? Mióta mentek ti együtt suliba??-nézett rám ledöbbenve.
-Háát tudod tegnap mikor mentem suliba és ott állt a kapunkban és együtt mentünk.
-Hát rendben.
-Na de semmi komoly.
-Biztos??
-Igen biztos.-mondtam. De tudta hogy hazudok.
-Na mondd el.!
-Hááát, tudod mentünk németre és bementünk...csak ketten voltunk bent és megkért hogy üljek az ölébe és csókolóztunk...és hát...le akarta venni a pólóm...
-HOGY MI VAN??
-Tudom....
-És te akartad volna??
-Háát igazából ezt sem tudom...mert szeretem meg minden de az egy osztályterem és mi van ha csak arra lennék jó neki hogy csak lefektessen??
-Igen..ez is igaz..
-Igen..Na de megyek lezuhanyzok felöltözök és mehetünk a suliba mert elkésünk.!
Elmentem lefürdeni, kicsit kisminkeltem magam de komolyan csak halványan és felöltöztem. Indulhattunk is. Lementünk a lépcsőn bementünk a konyhába gyorsan megreggeliztem elköszöntem anyuéktól és elindultunk a suliba.
5 perc sétálás után meg is érkeztünk.
Bementünk a suliba és felmentünk az osztályterembe. Ott letettük a cuccainkat és leültünk a helyünkre. Én a 2. padba Regi pedig a 2. padsor 2. padjába. Így szinte egymás mellett ültünk. Fél 9-re már majdnem mindenki itt volt, de Ádám még mindig sehol. Aggódtam érte mert ilyenkor már itt szokott lenni. Regi is látta rajtam hogy aggódok.
-Lili, baj van??-ijedt meg.
-Nem..nincs semmi. Csak aggódok Ádámért... ilyenkor mát itt szokott lenni.-szomorkodtam.
-Figyi ha ma nem is jön suliba akkor majd átmész hozzá és elviszed neki a leckét.-nyugtatott meg Regina.
-Rendben.-mondtam lehangoltan.
Végül már mindenki megjött és elkezdődött a tanítás. Nyelvtannal kezdtünk. Igazából semmi érdekes nemvolt az órán csak a szokásos: mindenki üvöltözött, ordibált, hülyéskedett. Csak a szokásos. Aztán volt egy matekom, törim, énekem, bioszom és egy németem. Németen viszont tök egyedül voltam mert Regi emelt angolos, én meg emelt németes vagyok. És rajtam kívül az osztályból csak Ádám emelt németes. Tehát tök egyedül voltam. De szerencsére túléltem. Mikor kicsöngettek gyorsan kimentem a teremből és felmentem a szekrényemhez, kinyitottam, felvettem a kinti cipőm és a kabátom, bezártam a szekrényem és elindultam haza. Vagyis Ádámhoz. Még mindig nem tudtam hogy mi a baja...Remélem ha ott leszek náluk legalább a szülei mondanak valamit.
10 perc séta után ott is voltam a házuk előtt. Oda mentem az ajtó elé és kopogtam. Pár perc múlva Ádám nyitott ajtót.
-Szia Lili.-ölelt meg.
-Szia te beteg kis gyerek.-gúnyolódtam.
 -Igen is beteg vagyok.-védte magát.
-Igen persze. Annyira vagy te beteg mint amennyire én föciből 5-ös.-viccelődtem.
-Ha nem hiszel nekem akkor nézd meg a torkom.-mondta majd kinyitotta a száját.
-Hmm tényleg piros.-mondtam mikor "megvizsgáltam" a torkát.
-Na látod mondtam én!-szidott le.
-Jól van na bocsánat.-sajnálkoztam mintha komolyan gondoltam volna.
-Jó megbocsájtok.-mondta és megint megölelt.
Bementünk a házba.
-A szüleid megint nincsenek itthon??-kérdeztem.
-Nincsenek..Megint elmentek valahova..-mondta. Tudtam hogy fáj neki de nem mutatta ki.
-Értem..Öhm oda adom a leckét. Oké??-mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Rendben.-mondta és megindult a szobája felé. Én pedig követtem.
Mikor bementem a szobájába láttam hogy ő már az ágyon ül. Azok a kék szemek...és a szőke haj...és azok a kis gödröcskék az arcán mikor mosolyog...Ahw. Megőrülök komolyan mondom...
A gondolkozásomat Ádám zavarta meg.
-Hahóó. Hallasz???-kérdezte.
-Öhm ja persze. Bocsi csak kicsit elmerültem a gondolataimban.-mondtam.
-Úgy hogy közben engem néztél folyamatosan és csavargattad a hajad??-mondta miközben sírt a röhögéstől. n meg éreztem ahogy az egész fejem piros lesz.
-Naa gyere ide. Tudod hogy szeretlek.-adott egy puszit az arcomra.
-Én is szeretlek.-öleltem olyan szorosan magamhoz mintha sosem akarnám elengedni. Ő is magához ölelt. Nem tudom hogy miért de a karjai közt biztonságban éreztem magam. Biztonságot nyujtott a jelenlétével.
-Na gyere oda adom a leckét!-elengedtem és leültem az ágyra és előpakoltam a cuccaimat.
Leült mellém és figyelte ahogy kiírom egy lapra a leckét. Nem tartott sokáig. Általában csak tanulnivalót adnak és nem olyan sok az írásbeli. Mikor készem lettem odaadtam a papírt Ádámnak és megnézte.
-Rendben köszi. Öhm kérdezhetek valamit?-kérdezte félénken.
-Persze! Mondd!-mosolyogtam rá.
-Szóóóval...Nem lenne kedved holnap filmet nézni itthon velem?? A szüleim holnap sem lesznek itthon.-kérdezte totál elpirulva.
-Persze az jól hangzik!! Akkor holnap rögtön suli után átjövök hozzád!-álltam fel az ágyról és indultam kifelé mikor megfogta a csuklóm és vissza rántott. Megint a karjai közt találtam magam.
-Szerinted hagylak így elmenni??-kérdezte kaján vigyor kíséretében.
-Hát te nagyon hülye vagy.-mosolyogtam rá.
-Tudom.
Megsimogatta az arcom és lágyan megcsókolt. Nem haboztam és rögtön vissza csókoltam. Kezdtem úgy érezni hogy többet érzek iránta mint barátság. Nem tudom hogy miért. Mikor belenéztem abba gyönyörű kék szemébe kicsit elpirultam.
-Akkor holnap?-mosolygott.
-Aham.
 Elengedett és lementünk az ajtója elé, elköszöntem tőle és elindultam haza. Egész úton kettőnkön gondolkodtam. Mi van ha komolyan csak azért kellek neki hogy lefektessen?? De nem. Az nem lehet..hiszen már 1000 éve haverok vagyunk. Na mindegy. A lényeg hogy holnap megyek hozzá filmezni.
Otthon megcsináltam a leckémet és tanultam is egy kicsit. Miután végeztem bekapcsoltam a gépem és felmentem facebookra. Rögtön rám írt az egyik legjobb barátnőm, Aliz. Imádom őt. Hétvégénként és szünetekben az egész napot átbeszéljük. De hétköznap is nagyon sokat beszélünk. Van mikor csak úgy a semmiről. És van mikor Ádámról. Ő az egyetlen aki igazán megért. A szüleimmel nem lehet ilyenekről beszélgetni. Ők folyton mindenből viccet csinálnak. Ezért nem szeretek velük ilyen dolgokról beszélni. Mert ők sosem értenek meg.
Na de mindegy. Most vissza a jelenbe.
Mint mindig most is beszélgettem Alizzal.
Másolom:
-Szia Lili.
-Szia Aliz. Mizujs?
-Semmi unatkozok. Veled?
-Semmi, most értem haza. Ádámnál voltam mert nem volt ma suliban és elvittem neki a leckét.
-Értem. De most már jobban van?
-Persze. Holnap megyek át hozzá filmet nézni.
-Biztos hogy jó ötlet ez???
-Igen az. Nyugi átgondoltam mindent.
-Hát rendben. Te tudod.
-Igen én.
Aztán tovább beszélgettünk. Igazából már nem volt semmi olyan érdekes témánk, de mi a semmiről is tudunk beszélgetni. Aztán olyan 10 óra körül elköszöntünk egymástól mert már mindketten eléggé álmosak voltunk és különben is másnap suli.
Kikapcsoltam a gépet és letettem az ágyam melletti íróasztalomra.

Itt egy kép a szobámról: 

És egy kép a húgom szobájáról:

Na de most már komolyan megyek aludni mert leragadnak a szemeim. 

~Köszi mindent~

Először is szeretnék megköszönni mindent.! Azt hogy ilyen sokan olvassátok a blogom és hogy látom hogy tetszik.! Tettem ki chatet hogy oda is tudjatok írni. Ha esetleg bármi megjegyzésetek lenne vagy szeretnétek mondani valamit akkor oda nyugodtan tudtok írni. És a kövi részt pedig hamarosan hozom.! ♥♥♥

~5.Rész~

2o13.11.27.

Nagyon furcsán aludtam az éjjel. Többször is felkeltem. Nem tudtam hova tenni az Ádámos dolgot. Olyan jól érzem magam vele. És szeretem is meg minden. De nem tudom hogy most szerelmes vagyok-e belé vagy csak barátként szeretem. Áh...ezt még át kell gondolnom. 

Na de térjünk vissza a valóságba. 

Reggel kómásan keltem fel. Mivel hogy az éjjel nem igazán sokat aludtam. Ez is egy átlagos nap volt. Feküdtem az ágyban. Anya 5 percenként megnézte hogy jól vagyok-e, hogy nincs semmi bajom. És persze megkérdezte hogy szükségem van-e valamire. Hát igen, ilyen az n anyám. De végülis örülök neki. Jobb mintha egész nap a tv előtt ülne és nem is érdekelné hogy mi van velem. Ádám ma is átjött és oda adta a leckét és szokás szerint ökörködtünk.

*2 héttel később*
(2o13.12.11.)
-Reggel kipattantam az ágyamból és rohantam is a fürdőbe. Ugyan is ma volt először hogy megyek suliba mivel már nem voltam beteg. Lezuhanyoztam és tettem fel magamra egy egyszerű elviselhető sminket, amitől még a tanárok sem tudnak kiakadni. Miután végeztem a reggeli teendőimmel, (fürdés, sminkelés, fogmosás) kimentem a fürdőből és szokás szerint megtámadtam a ruhás szekrényem. Ismét egy egyszerű de mégis divatos ruhát vettem fel.

A ruhám:

Mikor elkészültem leszaladtam a lépcsőn és bementem a konyhába. Mindenki ott volt.
-Jó reggelt.-köszöntem mindenkinek és adtam egy puszit anyának, apának és Reninek is.
-Szia Lili.!!-adott egy jó szoros ölelést a húgom.
-Szia te kis királylány.!-mondtam neki.
-Szia kicsim.-köszönt anya.
-Jó reggelt hercegnőm, hogy aludtál??-kérdezte apa.
-Köszi apci jól. És te?-kérdeztem ártatlan arccal.
-Jól.-mondta.
Mikor megvolt a reggeli családi beszélgetés, leültem az asztalhoz és elkezdtem enni. Mikor befejeztem elköszöntem mindenkitől és kimentem felöltözni. Kiléptem az ajtón és az arcomat megcsapta az őszi szél. Egész jó idő volt bár azért elég hűvös volt. Kinyitottam a kapunkat és kiléptem rajta. Nem hittem a szememnek mikor a kapunk előtt megláttam Ádámot.
-Ádám..te mit keresel itt?-kérdeztem totál meglepett arccal.
-Hát gondoltam eljövök eléd és mehetnénk együtt suliba.-mondta.
-Hát az szuper lenne.-mondtam.
Miután ezt megbeszéltük, elindultunk a suliba. Egész úton röhögtünk és ökörködtönk. Imádok vele sétálni.
Megérkeztünk a sulihoz. Imádom a szerdát. Ez a leglazább nap az egész héten. Magyar irodalommal kezdek, utána idegen nyelv (német), aztán nyelvtan, rajz, technika és végül tesi. Ez a tesi hiányzott nekem a legjobban így délutánra. Legalább kiadok magamból minden stresszt.
Na de vissza a reggelhez.
Mivel Ádámmal egy osztályba jártunk ezért mindketten egyből felmentünk a 2. emeletre és elmentünk a folyosó végére mert a legutolsó terem volt a miénk. Leültem a 2. padba Ő meg mögém. Szerencse hogy mögöttem ül. Legalább van kit baszogatnia ha dogát írunk. Annyira szeretem olyankor. Megfogadtam hogy egyszer kibaszom az ablakon mint Zayn a tv-t. Na de mind egy. Kimentem volna a teremből Ádámmal ha nem szólal meg az osztály tinipicsája.
-Na mi az Lili?? Nem is tudtam hogy Ádámmal egy párt alkottok.! Mit ártottál te szegény fiúnak??-kérdezte. Megfordultam hogy nekimenjek, de Ádám hirtelen elkapta a csuklóm és óvatosan megrázta a fejét.
-Amy. Mivel tudom hogy szőke vagy és nem csak hajilag ezért elmondom neked szépen lassan hogy: ÁDÁM ÉS ÉN NEM JÁRUNK.!!!  És képzeld el hogy semmit nem ártottam neki. Csak mivel én ellentétben veled nem vagyok tinipicsa ezért vannak rendes barátaim. Nem úgy mint neked. 3 talp nyalód van. Csak édesem. Azok is minden nap hazafele menet kibeszélnek a hátad mögött.-mondtam neki majd rákacsintottam és otthagytam Ádámmal együtt.
-Ezért szeretlek.-mondta a kék szemű cukiságom és átkarolta a vállam.
Nem szóltam semmit csak elnevettem magam és átkaroltam a derekát. És így járkáltunk a folyosón. Mikor becsöngettek gyorsan mindketten besiettünk a terembe és leültünk a helyünkre.
Unalmasan telt az irodalom mint általában. Már alig vártam hogy megszólaljon a csengő.! És mikor már azt hittem hogy sosem lesz vége az órának mégis megszólalt a csengő. Gyorsan felálltam és szaladtam volna le németre amikor hirtelen megszólalt Ő.
-Nem vársz meg??-kérdezte sértődötten.
-Ja de, bocsii.-mondtam neki.
-Háát még nem tudom hogy meg-e bocsájtok.-mondta mint aki komolyan gondolkozik.
-Naa léccives.-kérleltem miközben kiskutya szemekkel néztem rá.
-Jól van, legyen. De csak mert arany szívem van.-mondta nagyképűen.
-Hát persze hogy az van.-mondtam és meglöktem egy picit.
-Na gyere menjünk le.-mondta és megint átkarolta a nyakam.
Mikor leértünk megnéztem hogy nyitva-e van az ajtó. Szerencsére nyitva volt és nem volt bent senki. Gyorsan bementünk és bezártuk az ajtót. Mindig ezt szoktunk csinálni. És általában a többiek be is veszik tehát nem jönnek be. Milyen mázli. Leültem a helyemre, Ő pedig velem szemben ült. Egy idő után már unalmas volt ülni ezért elő vettem a német cuccom és elkezdtem körbe járkálni a teremben.
-Mit csinálsz?-kérdezte és elkezdett halkan nevetni.
-Nem tudom. Járkálok.-mondtam.
-Gyere ide.-mondta.
Oda mentem és mutatta hogy üljek bele az ölébe. Így is tettem.
-Fordítva gondoltam.-mondta.
Megfordultam így vele szemben voltam. Kezemet nyaka köré kulcsoltam. Néma csöndben ültünk, míg nem egy örült ötlet el nem fogott és közeledni kezdtem felé. Pár centire a szájától megálltam. Tudtam hogy nem jó ötlet. Végül Ő is közeledett felém és Ő csókolt meg. Vissza csókoltam. Ebből a sima csókból vad csókcsata lett. Pár perccel később levegő hiány miatt váltunk el egymástól.Mikor már úgy gondoltam ismét rendesen lélegzek és van elég levegőm megint neki estem. Hirtelen megéreztem hogy Ádám a pólómat egyre feljebb húzza. Ekkor elhúzódtam tőle és kérdőn néztem rá.
-Bocsi.-mondta és lesütötte a szemét.
-Nem baj.-mondtam.

Biztos?-kérdezte.
-Igen, biztos.
 Mikor ezt megbeszéltük épp becsöngettek tehát gyorsan vissza ültem a helyemre. És ahogy sejtettem ez is egy unalmas óra volt. Feladatokat csináltunk, gyakoroltunk és szavakat írunk fel a szótár füzetbe. Mikor kicsengettek felmentünk a terembe, és kezdetét vette a nyelvtan.
Igazából hogy őszinte legyek ma egyik órán sem történt semmi izgalmas. Csupán egyszerű és unalmas órák voltak.
Suli után együtt mentünk haza, és szokás szerint ökörködtünk. Talán ezredjére mondom, de imádok vele sétálni.
Mikor haza értem anya megkérdezte hogy mi volt a suliban. Mondtam neki hogy nem volt semmi érdekes, szokásos nap volt. Aztán felmentem a szobámba és neki álltam a leckének, és tanultam is egy kicsit. De nem nagyon tudtam koncentrálni...folyton az Ádámmal való képek ugrottak be németről....Nagyon furcsa érzés fogott el....Mikor vissza gondoltam a csókjára görcsbe rándult a gyomrom. Olyan kis pillangókat éreztem a hasamban. És mikor hozzá ért a bőrömhöz mikor fel akarta húzni a pólóm...
Hirtelen azt vettem észre hogy libabőrös lettem. Lehet hogy mégis szerelmes vagyok Ádámba??? De az nem lehet.!! Nem történhet meg.!! Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal küszködtem míg úgy döntöttem hogy elmegyek lezuhanyzok, és elmegyek aludni.

~4.Rész~

2o13.11.26.

1o-kor keltem fel. Vagyis anya keltett hogy most már keljek fel mert soha nem fogunk oda érni az orvoshoz. Kikászálódtam az ágyból és kb. úgy néztem ki ment egy élő halott. Mivel tegnap még annyi életkedvem sem volt hogy lezuhanyozzak és felvegyem a pizsamámat, ezért a tegnapi ruhámban keltem fel. Így arra az elhatározásra jutottam hogy elmegyek lezuhanyzok, teszek magamra egy egyszerű sminket, felöltözök és indulhatunk is.
Így is tettem.
Mikor készen voltam a fürdéssel és a sminkeléssel kimentem a fürdőből és elindultam a ruhás szekrényem felé. Megpróbáltam a legegyszerűbb ruhát választani hogy ne teljen olyan sok időbe a készülődés. Néhány perc kutakodás után megtaláltam a megfelelő ruhát.

A ruhám:

Ez volt a legegyszerűbb ruha amit találtam. Ráadásul imádom ezt a ruhát.

Lementem a lépcsőn és bementem a konyhába. Tudtam hogy anya ott van.
-Anya készen vagyok.-mondtam fáradtam.
-Rendben.-megitta a kávéját és mindketten kimentünk a nappaliba. Felöltöztünk, és kimentünk a kocsihoz.

*A rendelőben*
-Lili.!-szólt az orvos.
-Megyek.-mondtam kedvesen.
Bementem, de anya nem jött velem, mert úgy gondoltam hogy már vagyok elég idő ahhoz hogy anya ne jöjjön be velem.
Odabent megvizsgált az orvos és mondta hogy 2 hétig nem mehetek suliba, mert mandula gyulladásom van. Hát mondhatom ez marha jó. Repdestem örömömben. De a lényeg hogy legalább Ádám elhozza nekem a házit és ott lesz velem. Ennek viszont nagyon örültem. Mikor kimentem, oda mentem anyához.
-Mandula gyulladás. 2 hétig nem mehetek suliba.-mondtam
-Rendben, akkor most azonnal megyünk haza és befekszel az ágyba.!!-mondta anya és már el is indult kifelé a kocsihoz.
-Hát oké.-mondtam és követtem anyut.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Nagyon furcsa volt. Igazából már több napja nagyon furcsán viselkedik.. Nem tudom. Mintha titkolt volna valamit. Vagy félt volna valamitől....vagy valakitől. Arra az elhatározásra jutottam hogy inkább nem kérdezem meg mert úgysem mondaná el...de azért nagyon aggódtam érte. Úgy döntöttem hogy kiderítem egyedül.
Otthon rögtön fel is mentem a szobámba mert tudtam hogyha nem megyek fel magamtól akkor anya úgy is fel fog küldeni. Apa dolgozott, Reni pedig iskolában volt. Tehát csak mi ketten voltunk otthon.
Anya egy kicsivel később feljött, és hozott nekem egy kis teát. Epreset.!! Wáh az a kedvencem.!!
Na mindegy. A lényeg hogy van meleg teám és ha esetleg Ádám nem jön minél hamarabb akkor tuti bele fogok halni az unalomba. Már nem volt kedvem semmihez. Mivel ma már úgy sem megyek sehova gondoltam felveszem a pizsamám.
Eltelhetett 1-2 óra mert idő közben bealudtam és arra ébredtem fel hogy valaki kopog az ajtómon. Gyorsan végig néztem magamon. 1D-s póló és egy rózsaszín rövid gatya. Semmi olyan ne volt rajtam, de jobbnak láttam ha azért a lábamat betakarom mert azért mégse jó ha egy rózsaszínű rövid gatyában ülök. Arra eszméltem fel hogy még mindig kopognak.
-Igen??-szólaltam meg kómás hangon.
-Bejöhetek?-kérdezte egy ismerős hang. Nagyon megörültem mikor meghallottam a szőke hercegem hangát. Várj.!! Miket beszélek én itt?? Jaj ne.!! Csak nehogy beleszeressek.!!
-Persze.-mondtam. Kinyitotta az ajtót és mint akit kilőttek olyan sebességgel szaladtam oda hozzá. Szegénykémet majdnem feldöntöttem, de megtudta tartani az egyensúlyát.
-Ennyire hiányoztam??-kérdezte nagy vigyorral az arcán.
-Igen nagyon.!! Már azt hittem hogy sose jössz.!-mondtam miközben jóó szorosan magamhoz öleltem.
-Te is nagyon hiányoztál nekem.!-mondta és ő is jó szorosan magához ölelt.
-Na de oda adom a házit, és ha nem bánod akkor boldogítalak is egy kicsit.-mondta hatalmas vigyorral az arcán.
-Hülyéskedsz??? Dehogy baj.!!! Sőt, nagyon örülök neki.!!-mondtam nagy örömmel.
-Akkor jó.-mondta.
Oda adta a leckét, és egy csomót ökörködtünk. Ádámnál jobb barátot nem is kívánhattam volna. Egyszerűen imádom ezt a lököttet.! Nem tudom hogy mi lenne velem nélküle. Mikor ránéztem az órára az 9-et mutatott.
-Mennem kell.-szólalt meg.
-Igen, sajnos.-mondtam szomorúan.
-De ha akarod akkor itt aludhatok.-nézett rám perverz mosollyal.
-Hát te teljesen hülye vagy életem.-mondtam röhögve.
-És ez neked újdonság édes??-kérdezte.
-Nem.-mondtam és sírtam a röhögéstől.
-Na de komolyan megyek.-oda hajolt hozzám és adott egy puszit az arcomra.
-Szeretlek.-csúszott ki a számon.
-Tessék??-kérdezte.
-Semmi.!! Nem fontos.!-mondtam és éreztem hogy a fejem totál piros.
-Én is Szeretlek.!-mondta majd rám kacsintott.
Azonnal elkaptam a tekintetem és elkezdtem a takarómat nézni és piszkálni mintha csak olyan érdekes lenne. Éreztem hogy nagyon elpirultam. Hallottam ahogy felnevet.
-Mi az ami annyira vicces??-tettem fel a kérdést flegmán.
-Te.-mondta és tovább röhögött.
-Haha. Vicces vagy....-mondtam és bevágtam a durcát.
-Jaaj most miért vagy ilyen.-oda jött hozzám és magához ölelt.
Gyorsan megfogtam és lerántottam az ágyra a két kezét lefogtam és ráültem a csípőjére. Öhm..kicsit sem volt félre érthető de se gáz.
-És most mi lesz??-kérdezte egy perverz mosoly kiséretében.
-Hmmm nem tudom.-mentem bele a játékba.
Hirtelen megragadta a kezem és fordított a helyzetünkön, így én voltam alul és ő pedig fölül. Na ez volt az a pillanat amikor begörcsölt a gyomrom és furcsa érzés fogott el.
-Na most már szállj le rólam.-mondtam kicsit halkan.
-Nem tetszik??-kérdezte perverzül.
-Ádám, te egy kanos állat vagy.-nevettem fel.
-De most miért??-kérdezte sértődötten.
-Áh nem is tudom hogy miért.-mondtam.
-Na de sipirc haza.!
-Oké oké.-mondta.
Lekísértem a lépcsőn, és még egyszer megöleltem. Utána elment. Bezártam az ajtót, és felmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyba és elaludtam.

~3.Rész~

2o13.11.25.

Reggel Ádám telefonjának a csörgésére ébredtem. Olyan jó hogy nem lakik messze a sulitól, mert akkor így legalább nem kellett korán kelnünk. Ráértünk csak negyed 9-kor kelni. Mivel nálunk a suli csak 9-kor kezdődött.
Miután felkeltem láttam hogy Ádám már nincs mellettem. Ezek szerint ő már lent van. Tehát én is lementem a konyhába. És igazam volt. Ádám már lent várt és mikor meglátott rögtön felállt az asztaltól.
-Jó reggelt Lili.-köszönt nekem.
-Neked is.-mondtam.
-Kérsz egy kávét? Vagy valami reggelit??-kérdezte kedvesen.
-Aham!! Az most nagyon jól esne.-mondtam.
-Rendben. Akkor kapsz egy kis kávét és mondjuk müzlit.
-Oké az tökéletes lesz.-mondtam elpirulva, mert iszonyú kedves volt.
-Hogy szereted a kávét??-kérdezte.
-Három kanál cukor és tej, de lécci ne melegítsd meg.-mondtam el neki a kéréseimet.
-Rendben.-mondta.
-Te nem eszel??-kérdeztem.
-Én már ettem.-mondta miközben rám mosolygott.
Imádom amikor mosolyog, olyan nagyon aranyos. Főleg hogy vannak olyan kis gödröcskéi. Ahh.
Elkészítette a kávét és a müzlit és oda adta nekem.
-Köszönöm.-köszöntem meg kedvesen.
-Bármikor.-mondta.
Miután megettem megköszöntem még egyszer a reggelit és mondtam Ádámnak hogy elmegyek és lezuhanyzok.
Ezzel készen is lettem olyan 1o perc alatt. Megfürdés után felvettem a tegnapi ruhát (sajnos nem volt más választásom) és feltettem magamra egy kis sminket. Mikor kimentem és vissza mentem a konyhába nem találtam ott senkit. Először azt hittem hogy Ádám itthon hagyott és nélkülem ment el a suliba. De aztán zajt halottam a lépcső felől és hirtelen oda kaptam a fejem. Láttam hogy ez a kis cukiság jön le a lépcsőn két hátizsákkal a kezében és mikor oda ért elém oda adta az egyik táskát.
-De édes vagy.! Köszi.-mondtam majd adtam neki egy puszit.
-Nincs mit.-ölelt megy ő is.
-Na de menjünk...-mondtam kicsit unottan mert semmi kedvem nem volt suliba menni.
-Jól érzed magad??-kérdezte kicsit félve mert látta rajtam hogy valami baj van.
-Igen, igen csak semmi kedvem suliba menni.-mondtam.
-Nem szeretnél itthon maradni?? Egy nap kis pihenő neked sem árt.-mondta.
-Hát nem tudom..jó lenne de a szüleim nem hiszem hogy boldogak lennének.-mondtam szomorúan.
Figyelj akkor azt fogjuk csinálni hogy....Te most szépen itthon maradsz, én meg szólok a szüleidnek hogy ma nem mentél suliba mert nem érezted jól magad.-mondta és elvette tőlem a táskát amit ledobott a kanapéra.
-Biztos hogy ez jó ötlet??-kérdetem félve.
-Igen jó ötlet. Amint haza értek megadom a leckét és haza viszlek.-mondta majd megsimogatta az arcomat.
 -Hát rendben.-mondtam.
-Na nyomás fel, feküdj le.-küldött fel a szobába.
-Rendben, rendben megyek már.-nevettem el magam.
Ádám elment a suliba én pedig felmentem a szobájába. Nem nagyon tudtam mit csinálni mert hát azért mégsem tehettem meg azt hogy elkezdek kutakodni a cuccai között. Az nem lenne valami szép dolog. Így hát nem tehettem mást minthogy ledöltem az ágyra és megpróbáltam elaludni. Azt hiszem hogy sikerült aludnom egy picit mert mikor kinyitottam a szemem azt vettem észre hogy valaki fogja a derekamat. Kinyitottam a szemem és láttam hogy mellettem fekszik Ádám és cukin engem figyel.
-Már itthon is vagy??-kérdeztem meglepetten.
-Hogy érted azt hogy máris?? Már 4 óra van.-mondta nevetve.
-Hogy micsoda???-kérdeztem elképedve.
-Jól halottad.-mondta nagy mosollyal az arcán.
-Hát ez kész. Jó sokáig aludtam.-mondtam.
-Igen.-mondta.
-Na de akkor lécci add meg a leckét és itt megcsinálom gyorsan, és megyek is haza.-mondtam.
-Rendben.-mondta.
Mintha a hangjában lett volna valami kis szomorúság. Lehet hogy azért mert nem maradok ott nála. De el kell fogadnia hogy csak barátok vagyunk.
Miután megcsináltuk a leckét és tanultunk picit holnapra (vagyis csak én tanultam ő inkább zenét hallgatott) azután lementünk és elindultunk hozzánk.

*A kapu előtt*
-Biztos hogy nem szeretnél bejönni??-kérdeztem.
-Igen, biztos.-mondta.
-Hát rendben, de nem tudom hogy mikor megyek suliba mert anya holnap visz orvoshoz.-mondtam szomorúan.
 -Rendben, de azért majd minden nap átjövök hogy megtudjam hogy hogy vagy és hogy oda tudjam adni a leckét.
-Okés. Köszönöm hogy így aggódsz értem.
-Nincs mit köszönnöd.
Ott álltunk a kapunkban és néztük egymást. És egyszer csak azt vettem észre hogy az ajkai az enyéimen vannak. Nem tudom hogy mit érezhettem abban a percben. Elhúzódtam tőle.
-Lili....bocsáss meg....én...én nem akartam...-mondta hebegve.
-Semmi baj...de nekem most már be kell mennem.
Meg sem vártam a válaszát. Rögtön beszaladtam a házba. Becsaptam magam mögött a bejárati ajtót ezzel is jelezve a szüleimnek hogy megjöttem.
-Kicsim.!! Jaaj de jó hogy itthon vagy.!-szaladt ki hozzám a nappaliba anya.
-Szia anya.!
-Kicsim....minden rendben??-kérdezte aggodalmasan.
-Igen persze, de most inkább felmennék a szobámba.-mondtam.
-Hát rendben ahogy gondolod. De holnap mindenképpen elviszlek orvoshoz.-mondta anya.
-Rendben.
És felmentem a szobámba. Nem tudtam másra gondolni mint a csókunkra....egyszerűen nem tudtam normálisan gondolkozni..nem tudtam hogy mit csináljak. szeretem Ádámot..de csak barátként. Úgy döntöttem hogy bekapcsolom a zenét a telómon beteszem a fülhallgatót a fülembe és zene hallgatás közben alszok.

Az egyik kedvenc számomat hallgattam: 

A One Directiontól a You&I-t. Mindig ezt a számot hallatom ha valami bánt, vagy csak egyszerűen le szeretnék nyugodni. És ez most sem volt másképp. Elindítottam a zenét..és elaludtam...