Jó olvasást!
Timii xx
Reggel -kivételesen- úgy keltem fel hogy nem voltam fáradt. Az első amit megnéztem az az óra volt ami 12:30-at mutatott. Imádok hétvégén ilyenkor felkelni. Óvatosan kimásztam az ágyból mert még Ádám aludt és nem akartam felkelteni. Lementem a konyhába olyan halkan ahogy csak tudtam és csináltam magamnak egy tejeskávét. Miután megittam csináltam magamnak egy szendvicset. Ezzel le is tudtam a reggelit. Gondoltam meglepem az én szőke hercegemet és csinálok neki reggelit. Kivettem a hűtőből a tojásrántottához szükséges dolgokat, elővettem egy serpenyőt és a fűszereket és neki álltam a reggelinek. Arra lettem figyelmes hogy valaki átkarolja a derekam. Mikor megfordultam a tengelyem körül, egy imádni valóan édes, kék szemű fiút láttam.
-Jó reggelt!-csókoltam meg.
-Neked is.-puszilta meg a nyakam.
-Mit csinálsz?
-Neked reggelit.
-Köszönöm Lilim. Imádlak.
-Tudom.-mondtam nagyon szerényen.
-Addig csinálok egy kávét. Kérsz?-mosolygott.
-Nem köszi. Már ittam.-mosolyogtam vissza.
Mikor készen lettem a reggelivel kiöntöttem egy tányérra és oda adtam Ádámnak.
-Nincs kedved ma elmenni sétálni?-néztem rá boci szemekkel.
-De. Az jó lenne.
-Oki akkor felmegyek és felöltözök! 2o perc és jövök.
Meg sem vártam míg Ádi válaszol hanem egyből felszaladtam, becsaptam magam mögött az ajtót és a szekrényem elé szaladtam.
A ruha amit választottam:
Mikor beléptem a konyhába, a barátomnak szó szerint tátva maradt a száj.
-Mit nézel annyira?-pirultam el.
-Nagyon szép vagy.-állt fel, majd idejött hozzám.
-Köszi.-hajtottam le a fejem.
-Na én is felöltözök és akkor mehetünk is.-puszilta meg a homlokom.
-Rendben.
Mivel tudtam hogy egy évtized amíg felöltözik, addig kerestem egy kényelmes kis táskát amibe mindent bele tudok pakolni, vagyis csak azokat amik kellenek, - telefon, pénz és az irataim- a választásom pedig a Reginától kapott rózsaszín kis válltáskára esett. Ezt még nyáron kaptam tőle, mikor együtt mentünk táborba. De ez is egy külön sztori. Gondolkodásomból Ádám zavart fel amikor már vagy 1000-jére kiabálta a nevem.
-Hmm...mivan??-kérdeztem összezavarodva. Ádám akkor meg már sírt a röhögéstől. Mikor már teljesen vissza tértem a jelenbe, tudtam hogy rajtam röhög ezért jól vállon ütöttem. Rögtön el is hallgatott. 2 perc múlva meg már mindketten sírtunk a röhögéstől. Hát igen. Ilyen a mi kapcsolatunk. Semmi sem változott, ugyan úgy hülyéskedünk, filmezünk, moziba megyünk csak most már egy párként. De örülök neki. Először azért nem akartam hogy komolyabbra forduljon a dolog mert tudtam hogy a barátságunk rovására megy. De aztán én is beleszerettem és hát...szóval most együtt vagyunk.
*1o perccel később*
A pláza előtt állva gondolkoztunk hogy vajon miért is jöttünk el. Mert tulajdon képen egyikünk sem tudta. Úgy döntöttünk hogy akkor elmegyünk a mekibe és utána megnézünk egy filmet. Jó kis programnak tűnt. Sétálgattunk a mekihez és hirtelen megláttam egy lányt aki nagyon hasonlított Alizra. És ami még furcsább...hogy nem volt egyedül. Egy sráccal volt. Ezt nem hiszem el....hogy hogy nem szólt nekem erről?? Odamenni meg nem akartam mert az meg pofátlanság lett volna.
-Ádám nézd!!-mutattam Aliz és az ismeretlen srác irányába.
-Az ott Aliz??-nézett meglepődve.
-Igen! Vagy legalábbis úgy tűnik.
-Menjünk oda.-indult volna meg de vissza rántottam.
-Hülye vagy!! Nem mehetsz oda csak úgy! Az pofátlanság lenne! Inkább kövessünk őket.-mondtam ördögi mosollyal. Ebbe persze ő is bele ment. Így elvetettünk a délutáni programunkat és helyette elkezdtünk követni az egyik legjobb barátnőmet és az ismeretlen barátját. Bementek az egyik ruhaboltba ráadásul fogták egymás kezét. Kezdett ez nekem egyre furcsább lenni. Most már biztosan meg voltam győződve arról hogy Aliz eltitkol előlem valamit. De most már kiderítem ha törik ha szakad. Oda settenkedtünk a bolthoz és kívülről figyeltük őket. A srác egyre ismerősebb volt. Szinte már túlságosan ismerős. És volt egy gyanúm.
De nem...! Az nem lehet!! Nem nem és NEM!! Nagyon féltettem Alizt. Nem akartam hogy igaz legyen....
Ádám látta rajtam hogy valami bajom van.
-Kicsim...mi a baj?-mikor kimondta hogy kicsim...meglepődtem..még soha nem hívott így. De örültem is neki.
-Nézd meg a srácot.-mondtam félve.
Mikor jobban megnézte, láttam rajta hogy most ugyan olyan fejet vág mint én 2 perccel ezelőtt. Szerintem most kb. ugyan arra gondolhatott mint én.
-Na jó menjünk én ezt nem bírom tovább nézni!-megragadtam Ádám kezét és elkezdtem magam után húzni.
-Menjünk haza.
-Szerintem is ez lenne a legjobb ötlet.-értettem vele egyet.
Imádok Ádámmal hazasétálni. Mindig is olyan jól eltudtam vele szórakozni, de ez volt az egyetlen alkalom hogy komolyan megmutatja az érzékeny oldalát. Azt imádtam a legjobban, mert erről az oldaláról csak én tudtam, senki más csak én. És ez olyan jó érzéssel töltött el. De eztán ott volt Aliz "barátja" is. Nem hiszem el hogy tehette ezt velem?? Bár megértem...ha a helyében lettem volna én sem szóltam volna magamnak.
Hazaérve már nem akartam semmit csinálni...még az életkedvem is elment. Holnap mindenképpen beszélnem kell Alizzal.
Idő közben haza értünk. A kapu előtt viszont megállítottam.
-Ádám..ne haragudj de most inkább szeretnék egyedül lenni.-mondtam szomorúan.
-Megértelek.-adott egy apró puszit puha ajkaimra.
Elköszöntünk egymástól és bementem a házba. Mikor beértem a házba meghallottam anya hangját.
-Szia Kicsim!-kiabált ki anya a konyhából. Szerintem épp a vacsorát főzte. Az illat alapján pedig megint valami istenit főzhetett.
-Szia Anya.-köszöntem nem épp a legvidámabb hangnemben.
-Baj van?-láttam ahogy anya kidugja a fejét a konyhából.
-Nem nincs-hazudtam. De én inkább most felmennék a szobámba.
-Akkor nem is fogsz vacsorázni?-kérdezte anya. Tudtam hogy segíteni akar de ezt most egyedül kellett megoldanom.
-Hát...akármilyen isteni is az illata..nem.-és felmentem a szobámba. Nem haboztam csak úgy ruhástól ledőltem az ágyra és abban a pillanatban be is aludtam.
Másnap............
