2o13.11.24.
Ma nem úgy keltem ahogy szerettem volna. Vagyis úgy, csak éppenséggel 1o-kor. És az nekem még korán van. De hát most nem tudtam mit tenni ez ellen.
Ma úgyis megyünk a mamámékhoz, csak előtte anyu megfőz hogy mire haza érünk legyen itthon kaja.
Nem nagyon szeretnék a mamáékhoz menni....Nem azért mert nem szeretek ott lenni....csak egy picit unalmas ott....Jó igen, ők igazából faluban élnek és nem városban, tehát nálunk nincs is nagyon Wi-Fi. Igazából ott csak annyit tudok csinálni hogy:
-eszek esetleg ha otthon nem reggeliztem (és általában mindig ez van hogy ott reggelizek)
-tv-t nézek: vagy Renivel Disney Channel-t (igen tudom, egy picit gyerekek vagyunk még), vagy pedig azt nézzük ami éppen a tv-ben megy.
-beszélgetek a mamámmal vagy a papámmal...hát igazából nem valami csuda klassz dolog, de ezt kell szeretni..
-és a legvégső esetben kártyázok Renivel. Mivel kiskoromban elég sokat voltam ott (hosszú történet..) ezért már tudjuk hogy milyen kártyajátékokkal tudjuk elfoglalni magunkat.
Remélem anya nem fog olyan hamar végezni a főzéssel..
Olyan fél órával később anya felszólt hogy öltözzek fel mert indulunk ( na igen én szokás szerint pizsiben voltam, tehát okkal mondta hogy öltözzek fel).
*A kocsiban*
Szokás szerint mint mindig zenét hallgattam.
Mikor megyünk valahova, van mikor egész úton csak az Union J-től a Beautiful Life-ot hallgatom. Nem tudom hogy miért de van mikor megnyugtat.
Na de nem is ez a fontos. Mentünk szépen ahogy mindig is szoktunk. Reni és én zenét hallgattunk, anya és apa pedig beszélgettek és rádiót hallgattak.
Semmi kedvem nem volt elmenni otthonról.. Inkább maradtam volna otthon a szobámban és ki nem másztam volna a gép elől...
De muszáj volt mennünk.
Még útközben megálltunk Kápolnásnyéken és bementünk az ottani cukrászdába (vagyis csak anya és apa ment be, minket a kocsiban hagytak hogy vigyázzunk a virágra amit a mamának viszünk névnapjára) és vettünk sütiit.
És már mentünk is tovább.
*Mamáéknál*
-Sziasztok!!-köszöntem miközben beléptem az ajtón a sütivel a kezemben.
-Halii!-köszönt Reni, és egyből futott be a szobába.
-Na hali.-köszönt a mamám és adott nekünk egy-egy puszit.
Köszöntünk a dédinknek is, és a papánknak is.
A köszönés/megérkezés után én szokásomhoz híven megtámadtam a hűtőt.
Sült húsit ettem rizsával. Fini volt.A hugim meg asszem sült krumplit evett. Gondoltam magamba: "Milyen jó lenne ha itt lenne velünk Niall. Bár akkor nem maradna nekünk kaja, de engem nem zavarna!! Csak a mamámat."
Nem volt annyira unalmas...Sőt egész jó volt..Apával megbeszéltük hogy majd átküldöm az ő telójára a One Directiontól a Best Song Evert!! Nagyon örültem neki hogy szereti ezt a számot!!
*Haza érkezés*
Gyorsan ledobtam a lábamról a cipőt, levettem a kabátomat és a macis sapkámban felszaladtam a szobámba, majd bezártam magam mögött az ajtót. Leültem az ágyra, az ölembe vettem a gépem és bekapcsoltam. Szokás szerint felmentem facebookra. Nem vagyok az a típus aki 6-7 órákat tölt rajta. Általában csak Alizzal, Zsófival és Ádámmal szoktam beszélni. Ők az én legjobb barátaim. Bármire képes lennék értük.
Mikor felléptem Aliz rögtön rám írt. Másolom:
-Szia Lili.-köszönt Aliz.
-Szia Aliz.-köszöntem.
-Mizujs??
-Semmi..most értünk haza..-mondtam
-Hol voltatok??-kérdezte mert neki nem mondtam hogy a mamáméknál voltunk, csak annyit hogy el kell mennünk.
-A mamáméknál.-mondtam nem kifejezetten nagy örömmel.
-Értem.-mondta.
Más lényeges dolgokról nem igazán beszélgettünk. Igazából néha megvigasztaltam mert eléggé ki volt szegénykém. De inkább erről most nem beszélnék.
Aztán mikor már éppen le akartam lépni, hirtelen rám írt Ádám. Másolom:
-Szia Lilim.-köszönt szokásosan (mindig így hív).
-Szia Ádámom.-köszöntem úgy ahogy én szoktam.
-Holnap elmegyünk suli után a parkba??
-Persze!!-vágtam rá kapásból.
-Oké. És akkor ott meg is csinálhatnánk a leckét.-mondta.
-Rendben.-mondtam.
-Oké, akkor holnap.-köszönt el.
-Oké.-mondtam.
-Tudod hogy szeretlek.-mondta, én meg totál elpirultam.
-Igen tudom, én is szeretlek.-mondtam.
-Tudom, hisz engem mindenki szeret.-mondta, és gondoltam hogy hatalmas mosoly van az arcán.
-Jaaj azért ne szállj el magadtól.-rontottam el a kedvét.
-Én?? Soha.-kezdett el viccelődni.
-Igen igen tudom. Jaaj édesem meg tudsz nekem valaha bocsájtani???-kérdeztem, mintha komolyan megbántam volna.
-Hmm. Hát megbocsájtok neked ha, holnap kapok tőled egy csókot.-mondta, és én teljesen lefagytam.
-Mi???-írtam neki miközben még mindig tértem észhez.
-Öhm bocsi...én csak....én nem......
És lelépett.
Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. Először azt hittem hogy nem olvastam jól. De aztán még 1x elolvastam és rájöttem hogy de...Jól olvastam...Mivel Alizzal még mindig beszéltem gyorsan átmásoltam neki amit Ádám írt.
-Aliz!!! Nézd mit írt Ádám!!!-mondtam mint aki szívrohamot kapott.
-MIT????-kérdezte.
"-Hmm. Hát megbocsájtok neked ha, holnap kapok tőled egy csókot."
-Mivan?????????-kérdezte, és valahogy el tudtam képzelni hogy hogyan nézhet.
-Ugye???? Én is pont így reagáltam!!!-mondtam.
-De nem azt mondtad hogy csak barátok vagytok??-kérdezte.
-De!! És pont ezért vagyok kiakadva!!-mondtam szinte már ordítva.
-Hát nem tudom....engem ez most nagyon lesokkolt.....-mondta.
-Hidd el engem is...és mikor megkérdeztem hogy mi volt ez akkor meg elkezdett habogni és lelépett...
-Figyi szerintem ezt holnap beszéld meg vele, így lesz a legjobb.-és ezzel adott egy jó tanácsot.
-Rendben..ezt fogom tenni.-fogadtam meg Aliz tanácsát.
-Okszi. De nekem sajnos most mennem kell. Ne haragudj..Majd írok.-köszönt el.
-Rendben. Szia.-köszöntem el n is.
És mivel már komolyan nem tudtam senkivel beszélgetni-mivel Zsófi nem volt fent-ezért én is leléptem. Ezért kikapcsoltam a gépet és elővettem az egyik kedvenc könyvemet és elkezdtem olvasni.
Aztán egyszer csak meghallottam a Story of my life-ot. Mivel ez a csengőhangom ezért gyorsan felvettem az ágyon lévő telefont.
-Igen?-kérdeztem, mert nem néztem meg hogy ki az mivel csak gyorsan felvettem.
-Szia Lili...Ádám vagyok..-mondta kicsit bizonytalanul.
-Szia Ádi.-köszöntem neki.
-Csak bocsánatot szerettem volna kérni a facebook-os dolog miatt...én komolyan nem azt szerettem volna írni....vagyis...nem tudom...-hebegett tovább.
-Nem haragszom...csak ez nagyon váratlanul ért...és nem tudtam/tudok erre mit mondani..-biztos hogy nem dobogott normálisan a szívem mert úgy éreztem hogy majd kiugrik a helyéről.
-Nem tudnánk most találkozni, ígérem mindent megmagyarázok.-kérdezte és esküszöm lehetett hallani ahogy az ő szíve is dobogott.
-Persze. Átmenjek??-kérdeztem.
-Az jó lenne.-mondta.
-Rendben akkor indulok.-mondtam és leraktam a telót.
Kikászálódtam az ágyból és lementem a földszintre és láttam hogy anyuék éppen tv-znek.
-Anya, átmehetnék egy olyan másfél órára az Ádámékhoz??-kérdeztem miközben kiskutya szemekkel (tudtam hogy ez mindig beválik).
-Jó rendben, de 9-re léccives gyere haza mert holnap iskola.-adta meg magát apa.
-Wiii köszi!! Ígérem haza érek!!-mondtam miközben felvettem a csizmám és a kabátom.
*Ádáméknál*
Ádám nyitott ajtót.
-Szia Ádi.-köszöntem és megöleltem.
-Szia Lilim.-köszönt miközben ő is megölelt.
-Gyere be.-mondta
-Köszi, ööm egyedül vagy itthon? -kérdeztem egy kicsit félve.
-Igen, szüleim elmentek valahova és csak holnap este jönnek haza.-mondta tök lazán.
-Rendben.-mondtam.
-Akkor felmegyünk a szobába?-kérdezte.
-Persze.-mondtam neki, de nem voltam nagyon nyugodt.
Felmentünk a szobába és leültem az ágyra addig ő felkapcsolta a villanyt. Majd ő is leült mellém az ágyra.
-Lili...bocsánat...én...nem tudom hogy mi üthetett belém..-mondta lehajtott fejjel.
-Ádi..semmi baj..nem haragszok....csak egy kicsit váratlanul ért mert azt hittem hogy csak barátok vagyunk....-mondtam és felemeltem az arcát hogy bele tudjak nézni abba a gyönyörű szép kék szemébe.
-Igen....azok vagyunk...-mondta és mintha azt éreztem volna hogy mindjárt elsírja magát.
-Akkor jó.-mondtam és adtam egy puszit az arcára, majd megöleltem.
-Meddig maradsz??-terelte a témát.
-Csak 9-ig maradhatok mivel holnap suli.-mondtam egy picit szomorúan.
-Rendben, nem kérsz valamit??-kérdezte kedvesen.
-De, most egy kis üdítő jól esne.-mondtam.
-Oké akkor gyere menjünk le a konyhába és csinálok neked valamit.-megfogta a kezem és levitt magával.
Lefutottunk a lépcsőn a konyhába és leültetett az asztalhoz.
-Lili van egy kis gond.-mondta szomorúan.
-Mi??-kérdeztem meglepődve.
-Csak energia ital van itthon.-mondta és elnevette magát.
-Jaaaj de butus vagy!! Az is jó lesz!-mondtam.
-Oké. Akkor adok.-mondta és hozott egyet nekem és magának is.
Mikor megittuk mondtam Ádámnak hogy elindulok haza mert fél óra múlva 9 óra.
Mikor kinyitottam az ajtót láttam hogy szakad az eső....Így pedig nem mehetek haza...Nem tudtam hogy mit tegyek...Gyorsan felhívtam anyát.
-Szia anya!-köszöntem neki.
-Szia kicsim, mi a baj??-kérdezte meglepődve.
-Nézz ki az ablakon!!-mondtam kicsit mérgesen.
-Jaaaj hiszen szakad az eső.
-Na nem mondod komolyan??-kérdeztem pimaszul.
-Kicsim..mi sajnos nem tudunk elmenni érted..apád most vitte szerelőhöz a kocsit...-mondta anya.
-Én meg szakadó esőben biztos hogy nem fogok mászkálni, nincs kedvem tüdőgyulladást kapni.-mondtam szemtelenül.
-Hát Lili pedig muszáj lesz haza jönnöd mert holnap suli...én mondanám hogy maradj ott Ádámnál de 1. apád szívrohamot kapna és 2. itthon van minden sulis cuccod.-mondta.
-De várj csak!! Ez egy jó ötlet!! Ádámnak úgyis minden tankönyvéből kettő van, hosszú sztori majd elmesélem. Nem maradhatnék itt?? Majd reggel keresek egy táskát amiben elvihetem..És majd kérek tőle kölcsön füzetet.-kérleltem anyát.
-Háát nem is tudom....-mondta anya eléggé bizonytalanul.
-Kérlek anya!! Könyörgöm!!-kérleltem.
-Hát jó rendben van...-egyezett bele.
-Köszii!!-mondtam totál boldogan.
És leraktam a telót.
-Ádám beszélhetnék veled??-hívtam oda magamhoz mert ő idő közben átment a nappaliba mert nem akart hallgatózni.
-Persze megyek.-és már be is szaladt a konyhába.
- Ádám...lenne egy igen ciki kérdésem.-erőtettem ki a szavakat a számon miközben folyamatosan a földet néztem.
-Mi a baj???-kérdezte félve.
-Nincsen semmi baj, csak lécci nézz ki az ablakon.-mondtam röhögve.
-Basszus szakad az eső.-mondta ő is röhögve.
-Igen, Ádám...öm...itt aludhatnék nálad??-kérdeztem kicsit félve.
-Hát de öm..a szüleid nem haragszanak meg??
-Nem, már megbeszéltem velük..vagyis anyával..és ő megengedte.-mondtam.
-Hát akkor jó.-mondta.
-Akkor én el megyek fürdeni...vagyis elmennék ha lenne pizsamám.-mondtam idegesen.
-Gyere velem.-mondta Ádám majd megragadta a kezem és felvitt a szobájába.
Felvitt a szobájába és mondta hogy üljek le az ágyra.
Oda ment a szekrényéhez és kivett egy pólót, majd oda adta nekem.
-Köszönöm.-mondtam és adtam neki egy puszit.
-Nincs mit.-mondta.
-Akkor én most elfoglalom a fürdőt.-jelentettem ki.
-Rendben, de próbálj meg sietni.-mondta röhögve.
-Oké.
És bementem. Szerintem nem tartott olyan sokáig. Viszont Ádám elmondása szerint volt vagy háromnegyed óra. Hát igen. Lehet hogy egy "picit" sokáig fürödtem. Na de Ádám is elment és lefürdött. És megbeszéltük hogy én itt alszok a szobájában ő meg lent a kanapén. Beleegyeztem. Lement. Én is megpróbáltam elaludni.. Órákig csak forgolódtam az ágyban...Míg végül meguntam és lementem a nappaliba ahol Ádám volt.
-Ádám.-szóltam hozzá mikor leértem.
-Mi a baj?? Miért nem alszol??-kérdezte.
-Nem tudok elaludni...Ádám...nem jönnél fel??-kérdeztem és éreztem hogy totál elpirulok.
-Biztos hogy ezt szeretnéd??-lepődött meg.
-Igen...-mondtam.
-Hát rendben.-mondta.
És mindketten felmentünk Ádám szobájába.
Befeküdtem az ágyba és Ádám pedig mellém feküdt..Először nagyon furcsán éreztem magam..mert hogy őszinte legyek még sosem aludtam fiúval...s most hogy most itt vagyok Ádámmal egy ágyban... hát nem is tudom...De aztán egy idő után már megszoktam..Elfordultam és arra lettem figyelmes hogy Ádám átkarol..Nem ijedtem meg annyira mert mikor átkarolt éreztem hogy biztonságban vagyok vele...És ezzel a tudattal merültem álomba...
Aztán mikor már éppen le akartam lépni, hirtelen rám írt Ádám. Másolom:
-Szia Lilim.-köszönt szokásosan (mindig így hív).
-Szia Ádámom.-köszöntem úgy ahogy én szoktam.
-Holnap elmegyünk suli után a parkba??
-Persze!!-vágtam rá kapásból.
-Oké. És akkor ott meg is csinálhatnánk a leckét.-mondta.
-Rendben.-mondtam.
-Oké, akkor holnap.-köszönt el.
-Oké.-mondtam.
-Tudod hogy szeretlek.-mondta, én meg totál elpirultam.
-Igen tudom, én is szeretlek.-mondtam.
-Tudom, hisz engem mindenki szeret.-mondta, és gondoltam hogy hatalmas mosoly van az arcán.
-Jaaj azért ne szállj el magadtól.-rontottam el a kedvét.
-Én?? Soha.-kezdett el viccelődni.
-Igen igen tudom. Jaaj édesem meg tudsz nekem valaha bocsájtani???-kérdeztem, mintha komolyan megbántam volna.
-Hmm. Hát megbocsájtok neked ha, holnap kapok tőled egy csókot.-mondta, és én teljesen lefagytam.
-Mi???-írtam neki miközben még mindig tértem észhez.
-Öhm bocsi...én csak....én nem......
És lelépett.
Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. Először azt hittem hogy nem olvastam jól. De aztán még 1x elolvastam és rájöttem hogy de...Jól olvastam...Mivel Alizzal még mindig beszéltem gyorsan átmásoltam neki amit Ádám írt.
-Aliz!!! Nézd mit írt Ádám!!!-mondtam mint aki szívrohamot kapott.
-MIT????-kérdezte.
"-Hmm. Hát megbocsájtok neked ha, holnap kapok tőled egy csókot."
-Mivan?????????-kérdezte, és valahogy el tudtam képzelni hogy hogyan nézhet.
-Ugye???? Én is pont így reagáltam!!!-mondtam.
-De nem azt mondtad hogy csak barátok vagytok??-kérdezte.
-De!! És pont ezért vagyok kiakadva!!-mondtam szinte már ordítva.
-Hát nem tudom....engem ez most nagyon lesokkolt.....-mondta.
-Hidd el engem is...és mikor megkérdeztem hogy mi volt ez akkor meg elkezdett habogni és lelépett...
-Figyi szerintem ezt holnap beszéld meg vele, így lesz a legjobb.-és ezzel adott egy jó tanácsot.
-Rendben..ezt fogom tenni.-fogadtam meg Aliz tanácsát.
-Okszi. De nekem sajnos most mennem kell. Ne haragudj..Majd írok.-köszönt el.
-Rendben. Szia.-köszöntem el n is.
És mivel már komolyan nem tudtam senkivel beszélgetni-mivel Zsófi nem volt fent-ezért én is leléptem. Ezért kikapcsoltam a gépet és elővettem az egyik kedvenc könyvemet és elkezdtem olvasni.
Aztán egyszer csak meghallottam a Story of my life-ot. Mivel ez a csengőhangom ezért gyorsan felvettem az ágyon lévő telefont.
-Igen?-kérdeztem, mert nem néztem meg hogy ki az mivel csak gyorsan felvettem.
-Szia Lili...Ádám vagyok..-mondta kicsit bizonytalanul.
-Szia Ádi.-köszöntem neki.
-Csak bocsánatot szerettem volna kérni a facebook-os dolog miatt...én komolyan nem azt szerettem volna írni....vagyis...nem tudom...-hebegett tovább.
-Nem haragszom...csak ez nagyon váratlanul ért...és nem tudtam/tudok erre mit mondani..-biztos hogy nem dobogott normálisan a szívem mert úgy éreztem hogy majd kiugrik a helyéről.
-Nem tudnánk most találkozni, ígérem mindent megmagyarázok.-kérdezte és esküszöm lehetett hallani ahogy az ő szíve is dobogott.
-Persze. Átmenjek??-kérdeztem.
-Az jó lenne.-mondta.
-Rendben akkor indulok.-mondtam és leraktam a telót.
Kikászálódtam az ágyból és lementem a földszintre és láttam hogy anyuék éppen tv-znek.
-Anya, átmehetnék egy olyan másfél órára az Ádámékhoz??-kérdeztem miközben kiskutya szemekkel (tudtam hogy ez mindig beválik).
-Jó rendben, de 9-re léccives gyere haza mert holnap iskola.-adta meg magát apa.
-Wiii köszi!! Ígérem haza érek!!-mondtam miközben felvettem a csizmám és a kabátom.
*Ádáméknál*
Ádám nyitott ajtót.
-Szia Ádi.-köszöntem és megöleltem.
-Szia Lilim.-köszönt miközben ő is megölelt.
-Gyere be.-mondta
-Köszi, ööm egyedül vagy itthon? -kérdeztem egy kicsit félve.
-Igen, szüleim elmentek valahova és csak holnap este jönnek haza.-mondta tök lazán.
-Rendben.-mondtam.
-Akkor felmegyünk a szobába?-kérdezte.
-Persze.-mondtam neki, de nem voltam nagyon nyugodt.
Felmentünk a szobába és leültem az ágyra addig ő felkapcsolta a villanyt. Majd ő is leült mellém az ágyra.
-Lili...bocsánat...én...nem tudom hogy mi üthetett belém..-mondta lehajtott fejjel.
-Ádi..semmi baj..nem haragszok....csak egy kicsit váratlanul ért mert azt hittem hogy csak barátok vagyunk....-mondtam és felemeltem az arcát hogy bele tudjak nézni abba a gyönyörű szép kék szemébe.
-Igen....azok vagyunk...-mondta és mintha azt éreztem volna hogy mindjárt elsírja magát.
-Akkor jó.-mondtam és adtam egy puszit az arcára, majd megöleltem.
-Meddig maradsz??-terelte a témát.
-Csak 9-ig maradhatok mivel holnap suli.-mondtam egy picit szomorúan.
-Rendben, nem kérsz valamit??-kérdezte kedvesen.
-De, most egy kis üdítő jól esne.-mondtam.
-Oké akkor gyere menjünk le a konyhába és csinálok neked valamit.-megfogta a kezem és levitt magával.
Lefutottunk a lépcsőn a konyhába és leültetett az asztalhoz.
-Lili van egy kis gond.-mondta szomorúan.
-Mi??-kérdeztem meglepődve.
-Csak energia ital van itthon.-mondta és elnevette magát.
-Jaaaj de butus vagy!! Az is jó lesz!-mondtam.
-Oké. Akkor adok.-mondta és hozott egyet nekem és magának is.
Mikor megittuk mondtam Ádámnak hogy elindulok haza mert fél óra múlva 9 óra.
Mikor kinyitottam az ajtót láttam hogy szakad az eső....Így pedig nem mehetek haza...Nem tudtam hogy mit tegyek...Gyorsan felhívtam anyát.
-Szia anya!-köszöntem neki.
-Szia kicsim, mi a baj??-kérdezte meglepődve.
-Nézz ki az ablakon!!-mondtam kicsit mérgesen.
-Jaaaj hiszen szakad az eső.
-Na nem mondod komolyan??-kérdeztem pimaszul.
-Kicsim..mi sajnos nem tudunk elmenni érted..apád most vitte szerelőhöz a kocsit...-mondta anya.
-Én meg szakadó esőben biztos hogy nem fogok mászkálni, nincs kedvem tüdőgyulladást kapni.-mondtam szemtelenül.
-Hát Lili pedig muszáj lesz haza jönnöd mert holnap suli...én mondanám hogy maradj ott Ádámnál de 1. apád szívrohamot kapna és 2. itthon van minden sulis cuccod.-mondta.
-De várj csak!! Ez egy jó ötlet!! Ádámnak úgyis minden tankönyvéből kettő van, hosszú sztori majd elmesélem. Nem maradhatnék itt?? Majd reggel keresek egy táskát amiben elvihetem..És majd kérek tőle kölcsön füzetet.-kérleltem anyát.
-Háát nem is tudom....-mondta anya eléggé bizonytalanul.
-Kérlek anya!! Könyörgöm!!-kérleltem.
-Hát jó rendben van...-egyezett bele.
-Köszii!!-mondtam totál boldogan.
És leraktam a telót.
-Ádám beszélhetnék veled??-hívtam oda magamhoz mert ő idő közben átment a nappaliba mert nem akart hallgatózni.
-Persze megyek.-és már be is szaladt a konyhába.
- Ádám...lenne egy igen ciki kérdésem.-erőtettem ki a szavakat a számon miközben folyamatosan a földet néztem.
-Mi a baj???-kérdezte félve.
-Nincsen semmi baj, csak lécci nézz ki az ablakon.-mondtam röhögve.
-Basszus szakad az eső.-mondta ő is röhögve.
-Igen, Ádám...öm...itt aludhatnék nálad??-kérdeztem kicsit félve.
-Hát de öm..a szüleid nem haragszanak meg??
-Nem, már megbeszéltem velük..vagyis anyával..és ő megengedte.-mondtam.
-Hát akkor jó.-mondta.
-Akkor én el megyek fürdeni...vagyis elmennék ha lenne pizsamám.-mondtam idegesen.
-Gyere velem.-mondta Ádám majd megragadta a kezem és felvitt a szobájába.
Felvitt a szobájába és mondta hogy üljek le az ágyra.
Oda ment a szekrényéhez és kivett egy pólót, majd oda adta nekem.
-Köszönöm.-mondtam és adtam neki egy puszit.
-Nincs mit.-mondta.
-Akkor én most elfoglalom a fürdőt.-jelentettem ki.
-Rendben, de próbálj meg sietni.-mondta röhögve.
-Oké.
És bementem. Szerintem nem tartott olyan sokáig. Viszont Ádám elmondása szerint volt vagy háromnegyed óra. Hát igen. Lehet hogy egy "picit" sokáig fürödtem. Na de Ádám is elment és lefürdött. És megbeszéltük hogy én itt alszok a szobájában ő meg lent a kanapén. Beleegyeztem. Lement. Én is megpróbáltam elaludni.. Órákig csak forgolódtam az ágyban...Míg végül meguntam és lementem a nappaliba ahol Ádám volt.
-Ádám.-szóltam hozzá mikor leértem.
-Mi a baj?? Miért nem alszol??-kérdezte.
-Nem tudok elaludni...Ádám...nem jönnél fel??-kérdeztem és éreztem hogy totál elpirulok.
-Biztos hogy ezt szeretnéd??-lepődött meg.
-Igen...-mondtam.
-Hát rendben.-mondta.
És mindketten felmentünk Ádám szobájába.
Befeküdtem az ágyba és Ádám pedig mellém feküdt..Először nagyon furcsán éreztem magam..mert hogy őszinte legyek még sosem aludtam fiúval...s most hogy most itt vagyok Ádámmal egy ágyban... hát nem is tudom...De aztán egy idő után már megszoktam..Elfordultam és arra lettem figyelmes hogy Ádám átkarol..Nem ijedtem meg annyira mert mikor átkarolt éreztem hogy biztonságban vagyok vele...És ezzel a tudattal merültem álomba...
