2o13.11.26.
1o-kor keltem fel. Vagyis anya keltett hogy most már keljek fel mert soha nem fogunk oda érni az orvoshoz. Kikászálódtam az ágyból és kb. úgy néztem ki ment egy élő halott. Mivel tegnap még annyi életkedvem sem volt hogy lezuhanyozzak és felvegyem a pizsamámat, ezért a tegnapi ruhámban keltem fel. Így arra az elhatározásra jutottam hogy elmegyek lezuhanyzok, teszek magamra egy egyszerű sminket, felöltözök és indulhatunk is.
Így is tettem.
Mikor készen voltam a fürdéssel és a sminkeléssel kimentem a fürdőből és elindultam a ruhás szekrényem felé. Megpróbáltam a legegyszerűbb ruhát választani hogy ne teljen olyan sok időbe a készülődés. Néhány perc kutakodás után megtaláltam a megfelelő ruhát.
A ruhám:
1o-kor keltem fel. Vagyis anya keltett hogy most már keljek fel mert soha nem fogunk oda érni az orvoshoz. Kikászálódtam az ágyból és kb. úgy néztem ki ment egy élő halott. Mivel tegnap még annyi életkedvem sem volt hogy lezuhanyozzak és felvegyem a pizsamámat, ezért a tegnapi ruhámban keltem fel. Így arra az elhatározásra jutottam hogy elmegyek lezuhanyzok, teszek magamra egy egyszerű sminket, felöltözök és indulhatunk is.
Így is tettem.
Mikor készen voltam a fürdéssel és a sminkeléssel kimentem a fürdőből és elindultam a ruhás szekrényem felé. Megpróbáltam a legegyszerűbb ruhát választani hogy ne teljen olyan sok időbe a készülődés. Néhány perc kutakodás után megtaláltam a megfelelő ruhát.
A ruhám:
Ez volt a legegyszerűbb ruha amit találtam. Ráadásul imádom ezt a ruhát.
Lementem a lépcsőn és bementem a konyhába. Tudtam hogy anya ott van.
-Anya készen vagyok.-mondtam fáradtam.
-Rendben.-megitta a kávéját és mindketten kimentünk a nappaliba. Felöltöztünk, és kimentünk a kocsihoz.
*A rendelőben*
-Lili.!-szólt az orvos.
-Megyek.-mondtam kedvesen.
Bementem, de anya nem jött velem, mert úgy gondoltam hogy már vagyok elég idő ahhoz hogy anya ne jöjjön be velem.
Odabent megvizsgált az orvos és mondta hogy 2 hétig nem mehetek suliba, mert mandula gyulladásom van. Hát mondhatom ez marha jó. Repdestem örömömben. De a lényeg hogy legalább Ádám elhozza nekem a házit és ott lesz velem. Ennek viszont nagyon örültem. Mikor kimentem, oda mentem anyához.
-Mandula gyulladás. 2 hétig nem mehetek suliba.-mondtam
-Rendben, akkor most azonnal megyünk haza és befekszel az ágyba.!!-mondta anya és már el is indult kifelé a kocsihoz.
-Hát oké.-mondtam és követtem anyut.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Nagyon furcsa volt. Igazából már több napja nagyon furcsán viselkedik.. Nem tudom. Mintha titkolt volna valamit. Vagy félt volna valamitől....vagy valakitől. Arra az elhatározásra jutottam hogy inkább nem kérdezem meg mert úgysem mondaná el...de azért nagyon aggódtam érte. Úgy döntöttem hogy kiderítem egyedül.
Otthon rögtön fel is mentem a szobámba mert tudtam hogyha nem megyek fel magamtól akkor anya úgy is fel fog küldeni. Apa dolgozott, Reni pedig iskolában volt. Tehát csak mi ketten voltunk otthon.
Anya egy kicsivel később feljött, és hozott nekem egy kis teát. Epreset.!! Wáh az a kedvencem.!!
Na mindegy. A lényeg hogy van meleg teám és ha esetleg Ádám nem jön minél hamarabb akkor tuti bele fogok halni az unalomba. Már nem volt kedvem semmihez. Mivel ma már úgy sem megyek sehova gondoltam felveszem a pizsamám.
Eltelhetett 1-2 óra mert idő közben bealudtam és arra ébredtem fel hogy valaki kopog az ajtómon. Gyorsan végig néztem magamon. 1D-s póló és egy rózsaszín rövid gatya. Semmi olyan ne volt rajtam, de jobbnak láttam ha azért a lábamat betakarom mert azért mégse jó ha egy rózsaszínű rövid gatyában ülök. Arra eszméltem fel hogy még mindig kopognak.
-Igen??-szólaltam meg kómás hangon.
-Bejöhetek?-kérdezte egy ismerős hang. Nagyon megörültem mikor meghallottam a szőke hercegem hangát. Várj.!! Miket beszélek én itt?? Jaj ne.!! Csak nehogy beleszeressek.!!
-Persze.-mondtam. Kinyitotta az ajtót és mint akit kilőttek olyan sebességgel szaladtam oda hozzá. Szegénykémet majdnem feldöntöttem, de megtudta tartani az egyensúlyát.
-Ennyire hiányoztam??-kérdezte nagy vigyorral az arcán.
-Igen nagyon.!! Már azt hittem hogy sose jössz.!-mondtam miközben jóó szorosan magamhoz öleltem.
-Te is nagyon hiányoztál nekem.!-mondta és ő is jó szorosan magához ölelt.
-Na de oda adom a házit, és ha nem bánod akkor boldogítalak is egy kicsit.-mondta hatalmas vigyorral az arcán.
-Hülyéskedsz??? Dehogy baj.!!! Sőt, nagyon örülök neki.!!-mondtam nagy örömmel.
-Akkor jó.-mondta.
Oda adta a leckét, és egy csomót ökörködtünk. Ádámnál jobb barátot nem is kívánhattam volna. Egyszerűen imádom ezt a lököttet.! Nem tudom hogy mi lenne velem nélküle. Mikor ránéztem az órára az 9-et mutatott.
-Mennem kell.-szólalt meg.
-Igen, sajnos.-mondtam szomorúan.
-De ha akarod akkor itt aludhatok.-nézett rám perverz mosollyal.
-Hát te teljesen hülye vagy életem.-mondtam röhögve.
-És ez neked újdonság édes??-kérdezte.
-Nem.-mondtam és sírtam a röhögéstől.
-Na de komolyan megyek.-oda hajolt hozzám és adott egy puszit az arcomra.
-Szeretlek.-csúszott ki a számon.
-Tessék??-kérdezte.
-Semmi.!! Nem fontos.!-mondtam és éreztem hogy a fejem totál piros.
-Én is Szeretlek.!-mondta majd rám kacsintott.
Azonnal elkaptam a tekintetem és elkezdtem a takarómat nézni és piszkálni mintha csak olyan érdekes lenne. Éreztem hogy nagyon elpirultam. Hallottam ahogy felnevet.
-Mi az ami annyira vicces??-tettem fel a kérdést flegmán.
-Te.-mondta és tovább röhögött.
-Haha. Vicces vagy....-mondtam és bevágtam a durcát.
-Jaaj most miért vagy ilyen.-oda jött hozzám és magához ölelt.
Gyorsan megfogtam és lerántottam az ágyra a két kezét lefogtam és ráültem a csípőjére. Öhm..kicsit sem volt félre érthető de se gáz.
-És most mi lesz??-kérdezte egy perverz mosoly kiséretében.
-Hmmm nem tudom.-mentem bele a játékba.
Hirtelen megragadta a kezem és fordított a helyzetünkön, így én voltam alul és ő pedig fölül. Na ez volt az a pillanat amikor begörcsölt a gyomrom és furcsa érzés fogott el.
-Na most már szállj le rólam.-mondtam kicsit halkan.
-Nem tetszik??-kérdezte perverzül.
-Ádám, te egy kanos állat vagy.-nevettem fel.
-De most miért??-kérdezte sértődötten.
-Áh nem is tudom hogy miért.-mondtam.
-Na de sipirc haza.!
-Oké oké.-mondta.
Lekísértem a lépcsőn, és még egyszer megöleltem. Utána elment. Bezártam az ajtót, és felmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyba és elaludtam.
-Anya készen vagyok.-mondtam fáradtam.
-Rendben.-megitta a kávéját és mindketten kimentünk a nappaliba. Felöltöztünk, és kimentünk a kocsihoz.
*A rendelőben*
-Lili.!-szólt az orvos.
-Megyek.-mondtam kedvesen.
Bementem, de anya nem jött velem, mert úgy gondoltam hogy már vagyok elég idő ahhoz hogy anya ne jöjjön be velem.
Odabent megvizsgált az orvos és mondta hogy 2 hétig nem mehetek suliba, mert mandula gyulladásom van. Hát mondhatom ez marha jó. Repdestem örömömben. De a lényeg hogy legalább Ádám elhozza nekem a házit és ott lesz velem. Ennek viszont nagyon örültem. Mikor kimentem, oda mentem anyához.
-Mandula gyulladás. 2 hétig nem mehetek suliba.-mondtam
-Rendben, akkor most azonnal megyünk haza és befekszel az ágyba.!!-mondta anya és már el is indult kifelé a kocsihoz.
-Hát oké.-mondtam és követtem anyut.
Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Nagyon furcsa volt. Igazából már több napja nagyon furcsán viselkedik.. Nem tudom. Mintha titkolt volna valamit. Vagy félt volna valamitől....vagy valakitől. Arra az elhatározásra jutottam hogy inkább nem kérdezem meg mert úgysem mondaná el...de azért nagyon aggódtam érte. Úgy döntöttem hogy kiderítem egyedül.
Otthon rögtön fel is mentem a szobámba mert tudtam hogyha nem megyek fel magamtól akkor anya úgy is fel fog küldeni. Apa dolgozott, Reni pedig iskolában volt. Tehát csak mi ketten voltunk otthon.
Anya egy kicsivel később feljött, és hozott nekem egy kis teát. Epreset.!! Wáh az a kedvencem.!!
Na mindegy. A lényeg hogy van meleg teám és ha esetleg Ádám nem jön minél hamarabb akkor tuti bele fogok halni az unalomba. Már nem volt kedvem semmihez. Mivel ma már úgy sem megyek sehova gondoltam felveszem a pizsamám.
Eltelhetett 1-2 óra mert idő közben bealudtam és arra ébredtem fel hogy valaki kopog az ajtómon. Gyorsan végig néztem magamon. 1D-s póló és egy rózsaszín rövid gatya. Semmi olyan ne volt rajtam, de jobbnak láttam ha azért a lábamat betakarom mert azért mégse jó ha egy rózsaszínű rövid gatyában ülök. Arra eszméltem fel hogy még mindig kopognak.
-Igen??-szólaltam meg kómás hangon.
-Bejöhetek?-kérdezte egy ismerős hang. Nagyon megörültem mikor meghallottam a szőke hercegem hangát. Várj.!! Miket beszélek én itt?? Jaj ne.!! Csak nehogy beleszeressek.!!
-Persze.-mondtam. Kinyitotta az ajtót és mint akit kilőttek olyan sebességgel szaladtam oda hozzá. Szegénykémet majdnem feldöntöttem, de megtudta tartani az egyensúlyát.
-Ennyire hiányoztam??-kérdezte nagy vigyorral az arcán.
-Igen nagyon.!! Már azt hittem hogy sose jössz.!-mondtam miközben jóó szorosan magamhoz öleltem.
-Te is nagyon hiányoztál nekem.!-mondta és ő is jó szorosan magához ölelt.
-Na de oda adom a házit, és ha nem bánod akkor boldogítalak is egy kicsit.-mondta hatalmas vigyorral az arcán.
-Hülyéskedsz??? Dehogy baj.!!! Sőt, nagyon örülök neki.!!-mondtam nagy örömmel.
-Akkor jó.-mondta.
Oda adta a leckét, és egy csomót ökörködtünk. Ádámnál jobb barátot nem is kívánhattam volna. Egyszerűen imádom ezt a lököttet.! Nem tudom hogy mi lenne velem nélküle. Mikor ránéztem az órára az 9-et mutatott.
-Mennem kell.-szólalt meg.
-Igen, sajnos.-mondtam szomorúan.
-De ha akarod akkor itt aludhatok.-nézett rám perverz mosollyal.
-Hát te teljesen hülye vagy életem.-mondtam röhögve.
-És ez neked újdonság édes??-kérdezte.
-Nem.-mondtam és sírtam a röhögéstől.
-Na de komolyan megyek.-oda hajolt hozzám és adott egy puszit az arcomra.
-Szeretlek.-csúszott ki a számon.
-Tessék??-kérdezte.
-Semmi.!! Nem fontos.!-mondtam és éreztem hogy a fejem totál piros.
-Én is Szeretlek.!-mondta majd rám kacsintott.
Azonnal elkaptam a tekintetem és elkezdtem a takarómat nézni és piszkálni mintha csak olyan érdekes lenne. Éreztem hogy nagyon elpirultam. Hallottam ahogy felnevet.
-Mi az ami annyira vicces??-tettem fel a kérdést flegmán.
-Te.-mondta és tovább röhögött.
-Haha. Vicces vagy....-mondtam és bevágtam a durcát.
-Jaaj most miért vagy ilyen.-oda jött hozzám és magához ölelt.
Gyorsan megfogtam és lerántottam az ágyra a két kezét lefogtam és ráültem a csípőjére. Öhm..kicsit sem volt félre érthető de se gáz.
-És most mi lesz??-kérdezte egy perverz mosoly kiséretében.
-Hmmm nem tudom.-mentem bele a játékba.
Hirtelen megragadta a kezem és fordított a helyzetünkön, így én voltam alul és ő pedig fölül. Na ez volt az a pillanat amikor begörcsölt a gyomrom és furcsa érzés fogott el.
-Na most már szállj le rólam.-mondtam kicsit halkan.
-Nem tetszik??-kérdezte perverzül.
-Ádám, te egy kanos állat vagy.-nevettem fel.
-De most miért??-kérdezte sértődötten.
-Áh nem is tudom hogy miért.-mondtam.
-Na de sipirc haza.!
-Oké oké.-mondta.
Lekísértem a lépcsőn, és még egyszer megöleltem. Utána elment. Bezártam az ajtót, és felmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyba és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése