Nagyon furcsán aludtam az éjjel. Többször is felkeltem. Nem tudtam hova tenni az Ádámos dolgot. Olyan jól érzem magam vele. És szeretem is meg minden. De nem tudom hogy most szerelmes vagyok-e belé vagy csak barátként szeretem. Áh...ezt még át kell gondolnom.
Na de térjünk vissza a valóságba.
Reggel kómásan keltem fel. Mivel hogy az éjjel nem igazán sokat aludtam. Ez is egy átlagos nap volt. Feküdtem az ágyban. Anya 5 percenként megnézte hogy jól vagyok-e, hogy nincs semmi bajom. És persze megkérdezte hogy szükségem van-e valamire. Hát igen, ilyen az n anyám. De végülis örülök neki. Jobb mintha egész nap a tv előtt ülne és nem is érdekelné hogy mi van velem. Ádám ma is átjött és oda adta a leckét és szokás szerint ökörködtünk.
*2 héttel később*
(2o13.12.11.)
-Reggel kipattantam az ágyamból és rohantam is a fürdőbe. Ugyan is ma volt először hogy megyek suliba mivel már nem voltam beteg. Lezuhanyoztam és tettem fel magamra egy egyszerű elviselhető sminket, amitől még a tanárok sem tudnak kiakadni. Miután végeztem a reggeli teendőimmel, (fürdés, sminkelés, fogmosás) kimentem a fürdőből és szokás szerint megtámadtam a ruhás szekrényem. Ismét egy egyszerű de mégis divatos ruhát vettem fel.
A ruhám:
Mikor elkészültem leszaladtam a lépcsőn és bementem a konyhába. Mindenki ott volt.
-Jó reggelt.-köszöntem mindenkinek és adtam egy puszit anyának, apának és Reninek is.
-Szia Lili.!!-adott egy jó szoros ölelést a húgom.
-Szia te kis királylány.!-mondtam neki.
-Szia kicsim.-köszönt anya.
-Jó reggelt hercegnőm, hogy aludtál??-kérdezte apa.
-Köszi apci jól. És te?-kérdeztem ártatlan arccal.
-Jól.-mondta.
Mikor megvolt a reggeli családi beszélgetés, leültem az asztalhoz és elkezdtem enni. Mikor befejeztem elköszöntem mindenkitől és kimentem felöltözni. Kiléptem az ajtón és az arcomat megcsapta az őszi szél. Egész jó idő volt bár azért elég hűvös volt. Kinyitottam a kapunkat és kiléptem rajta. Nem hittem a szememnek mikor a kapunk előtt megláttam Ádámot.
-Ádám..te mit keresel itt?-kérdeztem totál meglepett arccal.
-Hát gondoltam eljövök eléd és mehetnénk együtt suliba.-mondta.
-Hát az szuper lenne.-mondtam.
Miután ezt megbeszéltük, elindultunk a suliba. Egész úton röhögtünk és ökörködtönk. Imádok vele sétálni.
Megérkeztünk a sulihoz. Imádom a szerdát. Ez a leglazább nap az egész héten. Magyar irodalommal kezdek, utána idegen nyelv (német), aztán nyelvtan, rajz, technika és végül tesi. Ez a tesi hiányzott nekem a legjobban így délutánra. Legalább kiadok magamból minden stresszt.
Na de vissza a reggelhez.
Mivel Ádámmal egy osztályba jártunk ezért mindketten egyből felmentünk a 2. emeletre és elmentünk a folyosó végére mert a legutolsó terem volt a miénk. Leültem a 2. padba Ő meg mögém. Szerencse hogy mögöttem ül. Legalább van kit baszogatnia ha dogát írunk. Annyira szeretem olyankor. Megfogadtam hogy egyszer kibaszom az ablakon mint Zayn a tv-t. Na de mind egy. Kimentem volna a teremből Ádámmal ha nem szólal meg az osztály tinipicsája.
-Na mi az Lili?? Nem is tudtam hogy Ádámmal egy párt alkottok.! Mit ártottál te szegény fiúnak??-kérdezte. Megfordultam hogy nekimenjek, de Ádám hirtelen elkapta a csuklóm és óvatosan megrázta a fejét.
-Amy. Mivel tudom hogy szőke vagy és nem csak hajilag ezért elmondom neked szépen lassan hogy: ÁDÁM ÉS ÉN NEM JÁRUNK.!!! És képzeld el hogy semmit nem ártottam neki. Csak mivel én ellentétben veled nem vagyok tinipicsa ezért vannak rendes barátaim. Nem úgy mint neked. 3 talp nyalód van. Csak édesem. Azok is minden nap hazafele menet kibeszélnek a hátad mögött.-mondtam neki majd rákacsintottam és otthagytam Ádámmal együtt.
-Ezért szeretlek.-mondta a kék szemű cukiságom és átkarolta a vállam.
Nem szóltam semmit csak elnevettem magam és átkaroltam a derekát. És így járkáltunk a folyosón. Mikor becsöngettek gyorsan mindketten besiettünk a terembe és leültünk a helyünkre.
Unalmasan telt az irodalom mint általában. Már alig vártam hogy megszólaljon a csengő.! És mikor már azt hittem hogy sosem lesz vége az órának mégis megszólalt a csengő. Gyorsan felálltam és szaladtam volna le németre amikor hirtelen megszólalt Ő.
-Nem vársz meg??-kérdezte sértődötten.
-Ja de, bocsii.-mondtam neki.
-Háát még nem tudom hogy meg-e bocsájtok.-mondta mint aki komolyan gondolkozik.
-Naa léccives.-kérleltem miközben kiskutya szemekkel néztem rá.
-Jól van, legyen. De csak mert arany szívem van.-mondta nagyképűen.
-Hát persze hogy az van.-mondtam és meglöktem egy picit.
-Na gyere menjünk le.-mondta és megint átkarolta a nyakam.
Mikor leértünk megnéztem hogy nyitva-e van az ajtó. Szerencsére nyitva volt és nem volt bent senki. Gyorsan bementünk és bezártuk az ajtót. Mindig ezt szoktunk csinálni. És általában a többiek be is veszik tehát nem jönnek be. Milyen mázli. Leültem a helyemre, Ő pedig velem szemben ült. Egy idő után már unalmas volt ülni ezért elő vettem a német cuccom és elkezdtem körbe járkálni a teremben.
-Mit csinálsz?-kérdezte és elkezdett halkan nevetni.
-Nem tudom. Járkálok.-mondtam.
-Gyere ide.-mondta.
Oda mentem és mutatta hogy üljek bele az ölébe. Így is tettem.
-Fordítva gondoltam.-mondta.
Megfordultam így vele szemben voltam. Kezemet nyaka köré kulcsoltam. Néma csöndben ültünk, míg nem egy örült ötlet el nem fogott és közeledni kezdtem felé. Pár centire a szájától megálltam. Tudtam hogy nem jó ötlet. Végül Ő is közeledett felém és Ő csókolt meg. Vissza csókoltam. Ebből a sima csókból vad csókcsata lett. Pár perccel később levegő hiány miatt váltunk el egymástól.Mikor már úgy gondoltam ismét rendesen lélegzek és van elég levegőm megint neki estem. Hirtelen megéreztem hogy Ádám a pólómat egyre feljebb húzza. Ekkor elhúzódtam tőle és kérdőn néztem rá.
-Bocsi.-mondta és lesütötte a szemét.
-Nem baj.-mondtam.
*2 héttel később*
(2o13.12.11.)
-Reggel kipattantam az ágyamból és rohantam is a fürdőbe. Ugyan is ma volt először hogy megyek suliba mivel már nem voltam beteg. Lezuhanyoztam és tettem fel magamra egy egyszerű elviselhető sminket, amitől még a tanárok sem tudnak kiakadni. Miután végeztem a reggeli teendőimmel, (fürdés, sminkelés, fogmosás) kimentem a fürdőből és szokás szerint megtámadtam a ruhás szekrényem. Ismét egy egyszerű de mégis divatos ruhát vettem fel.
A ruhám:
-Jó reggelt.-köszöntem mindenkinek és adtam egy puszit anyának, apának és Reninek is.
-Szia Lili.!!-adott egy jó szoros ölelést a húgom.
-Szia te kis királylány.!-mondtam neki.
-Szia kicsim.-köszönt anya.
-Jó reggelt hercegnőm, hogy aludtál??-kérdezte apa.
-Köszi apci jól. És te?-kérdeztem ártatlan arccal.
-Jól.-mondta.
Mikor megvolt a reggeli családi beszélgetés, leültem az asztalhoz és elkezdtem enni. Mikor befejeztem elköszöntem mindenkitől és kimentem felöltözni. Kiléptem az ajtón és az arcomat megcsapta az őszi szél. Egész jó idő volt bár azért elég hűvös volt. Kinyitottam a kapunkat és kiléptem rajta. Nem hittem a szememnek mikor a kapunk előtt megláttam Ádámot.
-Ádám..te mit keresel itt?-kérdeztem totál meglepett arccal.
-Hát gondoltam eljövök eléd és mehetnénk együtt suliba.-mondta.
-Hát az szuper lenne.-mondtam.
Miután ezt megbeszéltük, elindultunk a suliba. Egész úton röhögtünk és ökörködtönk. Imádok vele sétálni.
Megérkeztünk a sulihoz. Imádom a szerdát. Ez a leglazább nap az egész héten. Magyar irodalommal kezdek, utána idegen nyelv (német), aztán nyelvtan, rajz, technika és végül tesi. Ez a tesi hiányzott nekem a legjobban így délutánra. Legalább kiadok magamból minden stresszt.
Na de vissza a reggelhez.
Mivel Ádámmal egy osztályba jártunk ezért mindketten egyből felmentünk a 2. emeletre és elmentünk a folyosó végére mert a legutolsó terem volt a miénk. Leültem a 2. padba Ő meg mögém. Szerencse hogy mögöttem ül. Legalább van kit baszogatnia ha dogát írunk. Annyira szeretem olyankor. Megfogadtam hogy egyszer kibaszom az ablakon mint Zayn a tv-t. Na de mind egy. Kimentem volna a teremből Ádámmal ha nem szólal meg az osztály tinipicsája.
-Na mi az Lili?? Nem is tudtam hogy Ádámmal egy párt alkottok.! Mit ártottál te szegény fiúnak??-kérdezte. Megfordultam hogy nekimenjek, de Ádám hirtelen elkapta a csuklóm és óvatosan megrázta a fejét.
-Amy. Mivel tudom hogy szőke vagy és nem csak hajilag ezért elmondom neked szépen lassan hogy: ÁDÁM ÉS ÉN NEM JÁRUNK.!!! És képzeld el hogy semmit nem ártottam neki. Csak mivel én ellentétben veled nem vagyok tinipicsa ezért vannak rendes barátaim. Nem úgy mint neked. 3 talp nyalód van. Csak édesem. Azok is minden nap hazafele menet kibeszélnek a hátad mögött.-mondtam neki majd rákacsintottam és otthagytam Ádámmal együtt.
-Ezért szeretlek.-mondta a kék szemű cukiságom és átkarolta a vállam.
Nem szóltam semmit csak elnevettem magam és átkaroltam a derekát. És így járkáltunk a folyosón. Mikor becsöngettek gyorsan mindketten besiettünk a terembe és leültünk a helyünkre.
Unalmasan telt az irodalom mint általában. Már alig vártam hogy megszólaljon a csengő.! És mikor már azt hittem hogy sosem lesz vége az órának mégis megszólalt a csengő. Gyorsan felálltam és szaladtam volna le németre amikor hirtelen megszólalt Ő.
-Nem vársz meg??-kérdezte sértődötten.
-Ja de, bocsii.-mondtam neki.
-Háát még nem tudom hogy meg-e bocsájtok.-mondta mint aki komolyan gondolkozik.
-Naa léccives.-kérleltem miközben kiskutya szemekkel néztem rá.
-Jól van, legyen. De csak mert arany szívem van.-mondta nagyképűen.
-Hát persze hogy az van.-mondtam és meglöktem egy picit.
-Na gyere menjünk le.-mondta és megint átkarolta a nyakam.
Mikor leértünk megnéztem hogy nyitva-e van az ajtó. Szerencsére nyitva volt és nem volt bent senki. Gyorsan bementünk és bezártuk az ajtót. Mindig ezt szoktunk csinálni. És általában a többiek be is veszik tehát nem jönnek be. Milyen mázli. Leültem a helyemre, Ő pedig velem szemben ült. Egy idő után már unalmas volt ülni ezért elő vettem a német cuccom és elkezdtem körbe járkálni a teremben.
-Mit csinálsz?-kérdezte és elkezdett halkan nevetni.
-Nem tudom. Járkálok.-mondtam.
-Gyere ide.-mondta.
Oda mentem és mutatta hogy üljek bele az ölébe. Így is tettem.
-Fordítva gondoltam.-mondta.
Megfordultam így vele szemben voltam. Kezemet nyaka köré kulcsoltam. Néma csöndben ültünk, míg nem egy örült ötlet el nem fogott és közeledni kezdtem felé. Pár centire a szájától megálltam. Tudtam hogy nem jó ötlet. Végül Ő is közeledett felém és Ő csókolt meg. Vissza csókoltam. Ebből a sima csókból vad csókcsata lett. Pár perccel később levegő hiány miatt váltunk el egymástól.Mikor már úgy gondoltam ismét rendesen lélegzek és van elég levegőm megint neki estem. Hirtelen megéreztem hogy Ádám a pólómat egyre feljebb húzza. Ekkor elhúzódtam tőle és kérdőn néztem rá.
-Bocsi.-mondta és lesütötte a szemét.
-Nem baj.-mondtam.
Biztos?-kérdezte.
-Igen, biztos.
Mikor ezt megbeszéltük épp becsöngettek tehát gyorsan vissza ültem a helyemre. És ahogy sejtettem ez is egy unalmas óra volt. Feladatokat csináltunk, gyakoroltunk és szavakat írunk fel a szótár füzetbe. Mikor kicsengettek felmentünk a terembe, és kezdetét vette a nyelvtan.
Igazából hogy őszinte legyek ma egyik órán sem történt semmi izgalmas. Csupán egyszerű és unalmas órák voltak.
Suli után együtt mentünk haza, és szokás szerint ökörködtünk. Talán ezredjére mondom, de imádok vele sétálni.
Mikor haza értem anya megkérdezte hogy mi volt a suliban. Mondtam neki hogy nem volt semmi érdekes, szokásos nap volt. Aztán felmentem a szobámba és neki álltam a leckének, és tanultam is egy kicsit. De nem nagyon tudtam koncentrálni...folyton az Ádámmal való képek ugrottak be németről....Nagyon furcsa érzés fogott el....Mikor vissza gondoltam a csókjára görcsbe rándult a gyomrom. Olyan kis pillangókat éreztem a hasamban. És mikor hozzá ért a bőrömhöz mikor fel akarta húzni a pólóm...
Hirtelen azt vettem észre hogy libabőrös lettem. Lehet hogy mégis szerelmes vagyok Ádámba??? De az nem lehet.!! Nem történhet meg.!! Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal küszködtem míg úgy döntöttem hogy elmegyek lezuhanyzok, és elmegyek aludni.
-Igen, biztos.
Mikor ezt megbeszéltük épp becsöngettek tehát gyorsan vissza ültem a helyemre. És ahogy sejtettem ez is egy unalmas óra volt. Feladatokat csináltunk, gyakoroltunk és szavakat írunk fel a szótár füzetbe. Mikor kicsengettek felmentünk a terembe, és kezdetét vette a nyelvtan.
Igazából hogy őszinte legyek ma egyik órán sem történt semmi izgalmas. Csupán egyszerű és unalmas órák voltak.
Suli után együtt mentünk haza, és szokás szerint ökörködtünk. Talán ezredjére mondom, de imádok vele sétálni.
Mikor haza értem anya megkérdezte hogy mi volt a suliban. Mondtam neki hogy nem volt semmi érdekes, szokásos nap volt. Aztán felmentem a szobámba és neki álltam a leckének, és tanultam is egy kicsit. De nem nagyon tudtam koncentrálni...folyton az Ádámmal való képek ugrottak be németről....Nagyon furcsa érzés fogott el....Mikor vissza gondoltam a csókjára görcsbe rándult a gyomrom. Olyan kis pillangókat éreztem a hasamban. És mikor hozzá ért a bőrömhöz mikor fel akarta húzni a pólóm...
Hirtelen azt vettem észre hogy libabőrös lettem. Lehet hogy mégis szerelmes vagyok Ádámba??? De az nem lehet.!! Nem történhet meg.!! Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal küszködtem míg úgy döntöttem hogy elmegyek lezuhanyzok, és elmegyek aludni.
Kövit!*----*
VálaszTörlésRendben.! :$
Törlés